2016. március 14., hétfő



John Green: Papírvárosok (könyv és film)


alcím: Egy excentrikus lány, egy idézet, egy rejtély


Margo dolgában a következő alapvető hibákat követtem el állandóan (bár az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy ő maga igyekezett elhitetni velem): ő nem csoda volt.
Nem kaland volt. Nem értékes, ritka dolog volt.
Margo egy lány volt.


Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Quentin Jacobsen egész életét azzal töltötte, hogy távolról csodálta a hihetetlenül kalandvágyó Margo Roth Spiegelmant. Így aztán, amikor a lány nindzsának öltözve kinyitja Quentin ablakát, bemászik rajta az életébe, és magával invitálja egy nagy fantáziával kitervelt bosszúhadjáratra, a fiú vele tart.
Egész éjszakás kalandjuk után új nap veszi kezdetét, s amikor Q megérkezik az iskolába, megtudja, hogy a mindig is enigmatikus Margo ezúttal valódi rejtéllyé lett. Hamarosan kiderül azonban, hogy vannak bizonyos nyomok, amelyek felderítése csak rá vár. Ezzel olyan csapongó kaland veszi kezdetét, amelynek során minél közelebb kerül, annál kevesebb tárul fel előtte a lányból, akiről azt hitte, jól ismeri.
A Printz-díjat elnyerő John Green azzal a ragyogó szellemességgel és izzó érzelmi őszinteséggel tér vissza, amely olvasók egy egész új generációját hozta lázba.

Könyv információk:

  Eredeti mű: Paper Towns         
  Eredeti megjelenés éve: 2008
GABO, 2015
384 oldal ·
ISBN: 9789634060703 ·
Fordította: Gázsity Mila

John Green a blogon:





(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?
A kedvenc borítóm

John Green-élményre vágytam és már régóta szemeztem a könyvvel. (Iszonyat jó ez a cím – elsőre felkeltette a figyelmemet, és imádom az eredeti borítóit a papírkivágású városképekkel!)

Morfondírozás

…ha vannak családregények, akkor ezen a vonalon elindulva kellenének barátságregények, amik a barátságról, baráti társaságokról szólnak. Vegyük ezt a könyvet például. Oké, elkezdődik a regény: egy lány bosszút áll, aztán eltűnik és keresik. Pedig ez a regény arról szól, hogy egy fiú trió, akik frankón elvannak a tanulással, a csajozással, a konzolos játékok játszásával hogyan tartja meg a barátságukat, miközben mindenféle probléma merül fel körülöttük. 

A Margo köré épített rejtély (vagy misztikum) szerintem elsikkad annak az elmesélése mellett, hogy Q és a barátai milyen közel állnak egymáshoz! Ez a regény három szerethető, egymás mellett végsőkig kitartó idiótáról szól, akik támogatják egymást a hétköznapokban, de mennek, ha a másiknak baja van,  és néha ugyan elbeszélnek egymás mellett, mert mindenkinek megvan a maga Fontos Dolga, aztán ha jön a Nagy Kaland mégis hármasban vágnak neki.
Engem ez a része abszolút megvett a történetnek.

Szerintem
"El kell veszned, hogy megtalál önmagad."
(A filmből)

Megvoltak a maga jó pillanatai a regénynek – főleg a fiúk kapcsán. Szórakoztatott, lehetett rajta nevetni, de mégsem volt újraolvasósan jó. Jobban élveztem Q, Radar és Ben történetét barátnőstül, családi gyűjteményestül, kínos sztoristul és mindenestül, mint Margo rejtvényeit vagy eltűnését.

És ez a gondom: ez a könyv igazából egy lány utáni nyomozásról szól, aki nyomokat hagyott hátra maga után, és amely nyomozás halálosan untatott. Szeretem a rejtélyeket, a misztikus eltűnéseket, a nyomozást, a kalandokat, de ezt nem bírtam… Margo egy satnya Alaska utánzat (bár Alaskát bírtam, Margot pedig nem), talán egyedül a regény eleje volt az, ami Margo kapcsán érdekelt is, tetszett is (a közös éjszakájuk Q-val). A könyv vége pedig… spoiler nélkül: kb. ezt vártam. Elgondolkodtatott és iszonyatosan felháborított.

Kedvencek a könyvből: A részletes mellékszereplők. Q, Radar és Ben sztorijai. Radar és a barátnője. Lacey úgy általában. Fekete Mikulás Gyűjtemény!

Radar (Justice Smith) és a Fekete Mikulás Gyűjtemény
Nem szerettem: Margo Roth Spiegelman-t – nagyon nem érdekelt, miután eltűnt.

Értékelés: 3,5

Ajánlom, ha… bírod John Green regényeit és regényhőseit… vagy valami útkereső történetre vágysz… vagy szívesen olvasnál JÓ barátokról!

Nem ajánlom, ha… nem szereted John Green ifjúsági regényeit, nincs kedved egy bénácska nyomkereséses sztorihoz vagy a hatalmas happy endeket szereted. (Nem azt mondom, hogy nem volt jó a befejezése, de semmi rózsaszín felhők, semmi szivárványon lovagló unikornis, semmi tocsogós lávsztori ending…)


PAPÍRVÁROSOK film (2015)
 (Port / Snitt / IMDb)

A casting: valami eszméletlenül jól sikerült castingja van a filmnek! Komolyan minden szereplő adja a karaktert, amit John Green megírt, sőt…! Q a könyvben egy bájos kis balf… khm… balfék, akit nem igazán értettem, hogy miért hajtja a leányt, mint az őrült Ahab Moby Dicket, de Nat Wolff cuki merengő félmosolya sokat mentett a karakteren!
A legjobban Radart és Bent bírtam, akárcsak a könyvekben – szomorú lettem volna, ha nem találják el a színészeiket, de szerencsére csodás skacokat válogattak be. Austin Abrams és Justice Smith tökéletesek voltak.

Egyedül Cara Delevingne–ben kételkedtem, mert nem így képzeltem el Margot, de – bár annyira nem illett a karakterhez, mint a többiek – ő se volt rossz. Valami zavar a színésznőben, de nem tudom megfogalmazni, micsoda, pedig tényleg nem alakított rosszul.

Adaptáció: 5/4 ☆☆☆☆

ENNYIRE ÁLLAT feldolgozást régen láttam! A könyv első kétharmadát szinte SZÓRÓL-SZÓRA hozta (oké, érdekelt volna az aquapark, de hagyjuk), komolyan hozta, ugyanis Ben szerelmét, szövegét és a becenevét leszámítva, konkrét mondatokat VETT ÁT, idézett a könyvből!

A befejezés: A vége Radar barátnője miatt jobban tetszett, mint a könyvé, de aztán Q hazaútja fájt. (Az az egész jobb volt a könyvben.) Ennyi volt a nagy-nagy változtatás a regényhez képest, de még ezekkel együtt is simán lekörözte nálam a könyvet! 
A filmet lehet, hogy újra fogom nézni, viszont nem tervezem újraolvasni a könyvet…

Kedvcsináló idézetek:
– Mizujs Q? – fordult felém Gus.
Ó, semmi különös, mindössze elszórunk a városban néhány döglött halat, betörünk pár ablakot, pucér pasikat fotózunk, felhőkarcolók előcsarnokában lógunk hajnali negyed négykor, csupa ilyesmi.
– Semmi különös – feleltem.

– Ben – szakítottam félbe.
– Mi az?
– Haver, én nem szeretnék Lacey báli cipőjéről társalogni. Azt is elmondom neked, hogy miért. Van itt valami, ami megakadályoz abban, hogy érdeklődést mutassak a báli cipők iránt. Ezt a valamit úgy hívják, hogy pénisz.

A KÉJLŐCS egy tizenöt éves Buick volt, amit Ben mindhárom idősebb testvére halálra hajtott, s mire Ben megörökölte, már jórészt csak szigetelőszalag és autógitt tartotta össze. A jármű teljes neve Koszlott És Jócskán Lenyargalt Ősöreg Csotrogány volt, de mi röviden csak KÉJLŐCSnek neveztük. KÉJLŐCS nem üzemanyaggal működött, hanem a kiapadhatatlan emberi remény éltette. Az ember beült a perzselően forró műanyag huzatú ülésre, és remélni kezdte, hogy beindul a motor. Aztán Ben elfordította a slusszkulcsot, mire pár erőtlen berregés következett, mint amikor a partra vetett hal utoljára még néhányszor erőtlenül feldobja magát. Ekkor fokozottabban kellett reménykedni, mire a motor tovább próbálkozott. A még koncentráltabb remény pedig meghozta a várt eredményt, és végre beindult a jármű.

☆☆☆☆☆
A képek a Pinterest táblámról származnak: Könyvek – John Green
Egyéb Paper Towns kiadások a GoodReadsen.
☆☆☆☆☆

1 megjegyzés:

  1. Most ezzel felkeltetted az érdeklődésemet. A filmet se láttam még, de majd megnézem azt is. Persze csak a könyv után. :)

    VálaszTörlés