2018. január 17., szerda



Julia Lewis Thomson: Többek ​szerint (Többek 2.)


 Köszönet a recenziós példányért az írónőnek és az Álomgyár kiadónak!


– Legyél hálás azért, amid van, és inkább becsüld meg azt az egy nőt az oldaladon a több száz üresfejű cicababa helyett.


Fülszöveg:
Te melyiket választanád: a bosszút vagy a szerelmet?
Többek szerint felelőtlen nőcsábász vagyok, aki magasról tesz az érzelmekre, és képtelen kötődni egy másik emberi lényhez. Ilyennek lát mindenki, mert az életstílusommal ezt hitetem el velük. Bulik, nők, zene… ez határozta meg az életemet egészen addig, amíg nem találkoztam Nastyával.
Igazi rockernek tartom magam. Olyan helyről jöttem, ahol a bűn a mindennapok része. Hiába szántak nekem különb életet, talán soha nem tudok kilépni a múltam árnyékából. Különösen úgy, hogy az orosz maffia látóterébe kerültem.
Zsák a foltját, szokták mondani, és az enyém egyértelműen Nastya, aki a legnagyobb természetességgel táraz, céloz és lő. Ráadásul úgy hajt át motorral a piroson, mint a rosszfiúk a csajokon.
Julia Lewis Thomson új, akciókban és meglepő fordulatokban bővelkedő történetben leplezi le a nagy sikerű Többek által című regényben megismert Maxim sötét titkait. Vajon beszippantja-e az a világ, amitől a családja egész életében óvta? Vagy elég ereje lesz ahhoz, hogy ellenálljon a csábításnak?

Könyv információk:

Eredeti megjelenés éve: 2017

Álomgyár, 2017
272 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9786155692536
Sorozat:

Megvásárolható ITT:
(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?

Nagyon tetszett az írónő debütáló regénye és be kell vallanom, hogy egy kicsit bele is szerettem az akkor még mellékszereplő Maximba. Amikor megtudtam, hogy érkezik a folytatás, aminek ráadásul a főszereplője, majd kiugrottam a bőrömből!

A felépítésről és a főbb szereplőkről…

Két főszereplőnk van: Nastya Kashnikova és Maxim Grehov. Maga a történet E/1-ben van elmesélve és a két főszereplő között váltakoznak a szemszögek, de a könyv érdekessége, hogy akadnak múltbéli jelenetek és visszatekintések is. Nagyon kreatív és bátor megoldás, nagyon dinamikussá és érdekessé tette a regényt! Fontos szerepet játszanak a könyvben az előző regényből megismert karakterek (Anna és Tamás), illetve Nastya férje (Borisz), Maxim későbbi legjobb barátja (Szása) és egy Dima nevű bájos kisfiú.


Többek szerint egy szoknyapecér vagyok, aki minden nőt megfektet. Ez azonban csak a látszat. Ezt látja mindenki, mert azt szeretném, hogy ezt lássák. Amíg mindenki azt hiszi, hogy egy felületes gazember vagyok, aki tojik az érzelmekre, és képtelen kötődni egy másik emberi lényhez, addig jó. Sohasem engedtem, hogy az emberek igazán megismerjenek, és nem is szándékozom ezen változtatni.


Szerintem…

Egyrészről örültem, hogy visszakaptam imádott Maximomat, aki született nőcsábász és kétszer sosem kufircol ugyanazzal a nővel, másrészről viszont nagyon megkedveltem a karakán Nastyát is, aki üzleti ügyben érkezik Magyarországra és ezt a széltolót kapja tolmácsául. Naná, hogy a múltbéli bonyodalmak elvonták a figyelmemet a jelen szörnyűségeiről, de aztán…! Nastya múltja, amiben Maximmal szórakozik jóval vidámabb, mint a jelene, amikor is egy brutális orosz „üzletember” elnyomott és leigázott felesége. Borisz persze nem tudta kiölni Nastyával a makacsságot, így akadnak keményebb részei a regénynek, amiket szívem szerint átugrottam volna.

Nagyon jó volt a játékos, szerelmes múlt váltakozása a szomorú, fájdalmas jelennel. Egyszerre imádtam olvasni a könyvet és taposott bele a lelkembe, és egyszerűen képtelen voltam a megszokott tempómban olvasni ezt a regényt. Talán nehezen engedtem el Maxim kezét? Igen, abszolút. Annyira vártam a történetét, hogy csak halogattam a happy endet, az elszakadásunkat. Persze az elejétől a végéig csodálatos a történet, ráadásul nagyon olvasmányos is amellett, hogy izgalmas.

Maxim múltja szép, de igazán a jelene – a Second Hand Dogs korszaka fogott meg, amikor tényleg átmegy rocksztárba! Sajnáltam, mert Nastya szépen túljárt az eszén, mégis megragadó volt az érzelmi hullámvasutazása – gondolok itt a ballépéseire (Julia) vagy azokra a részekre, amikor a zenekari tagokkal bohóckodik. 
Oh, és muszáj megemlítenem, hogy egyszerűen imádtam azt a bromance-t, amit Maxim és Szása közé írt az írónő!

Akivel egyáltalán NEM bírtam zöld ágra vergődni, az a vadállat Borisz volt, aki Nastya orosz férje. Az a rész, amikor felbukkan Sveta, valami döbbenetesen jó fordulat, de mégsem sajnáltam ezt a szörnyeteget egy percig sem. Ha valami brutálisan jó és abszolút kiakasztót kéne kiemelnem a műből, akkor az Borisz karaktere lenne. Kicsinyes, gyáva, gyenge, dühös, vad, erős, ijesztő, torz lelkű – Borisz nagyon sokféle és nagyon izgalmas. Ha nem utáltam volna annyira Nastya és Maxim miatt, akkor akár kedvenc is lehetett volna.

Összességében

Imádtam ezt az elképesztő történetet, nagyon tetszett a játékos-szerelmes múlt és a rémes-szomorkás jelen váltakozása, a sztori lassú felépülése és Maxim. Imádom ezt a pasit, de Nastya is egy döbbenetesen erős, makacs nő! Azt hiszem, rég szurkoltam ennyire szerelmeseknek könyvben, mondjuk rég találkoztam olyan szörnyeteggel is, mint a kettejük közé pofátlankodó Borisz. Rémes, hogy mindig görcsbe állt a gyomrom, ahányszor feltűnt a színen…

Nem hosszú a könyv, de nehezen haladtam, mert amilyen vékony, annyi minden van benne. Ráadásul tudtam, hogy ha befejezem, akkor el kell engednem Maxim kezét, márpedig imádtam ezt az őrült utazást vele, Szásával, Nastyával és Dimával!

Kedvenc karakterek: Maxim (), Nastya és Dima

Értékelés: 5

Ajánlom, ha…

…kedveled a több szálon futó történeteket és az érdekes mellékszálakat; a könyveket, amikben fontos szerepet kap a szerelem, illetve az újrakezdés is; …szeretsz egymásra találó régi szerelmesekről olvasni; …kíváncsi vagy egy igazán jó romantikus regényre, aminek a főszereplőjébe te is beleszerethetsz egy kicsit olvasás közben!

Nem ajánlom, ha… nem kedveled a magyar neveket a könyvekben vagy jobban szereted az elejétől a végéig vidám történeteket. Akkor se ajánlom, ha nem szereted az erotikus / new adult / komolyabb történeteket.

Kedvcsináló idézetek:
Őrült sebességgel vezetett, a kanyaroknál szinte nem is fékezett, a lámpákon is úgy hajtott át, mintha színvak lenne.
– Egyáltalán tudod, hogy mi a jó franc az a zebra? – mordultam rá, miután leparkoltunk.
– Afrikai állat – mondta ártatlanul, miközben a sisakot húzta le a fejéről.
– KRESZ-t tanultál valaha?
– Egyszer elolvastam.
– Marha jó! Gondolhattam volna, hogy vetted a jogsidat – dünnyögtem.
Akarom én ezt az újabb színjátékot?
Amióta a szüleim meghaltak, mást sem csinálok, csak szerepeket játszom: a vér szerinti gyereket, a laza, gondtalan nőcsábászt, a sztárt, és a nem tudom még, mi egyebet. Egyáltalán van értelme belefolyni egy újabb szerepbe? Ami ráadásul olyan kényelmetlen, mint egy kényszerzubbony.
– Valld be, hogy imádsz!
– Ühm – nyögött fel, mikor a kezemmel rátaláltam a kedvenc helyemre a lába között. – Aha…Imádlak!
– Akkor most azt, hogy rajongsz értem – kérleltem mosolyogva, mert előre tudtam, mi lesz a reakciója.
– Dehogy mondok ilyet – lökött el magától felháborodva. – Így is akkora…
– Jó nagy, mi? – kérdeztem kacsintva.
– Istenem, mekkora bohóc vagy! Én az egódról beszélek! Nem a farkadról, te majom!

♡ ♡ ♡ ♡ ♡
A képek a Pinterest tábláimról származnak: 
♡ ♡ ♡ ♡ ♡


1 megjegyzés:

  1. Úgy örülök, hogy ennyire tetszett ^^ Láttam, hogy régóta olvasod, ami nem annyira jellemző rád, ezért kicsit meg is ijedtem, hogy nem fog tetszeni.
    Aztán jöttél ezzel az írással, és leromboltad a kétségeim :D

    VálaszTörlés