2017. október 27., péntek



Colleen Hoover és Tarryn Fisher: Soha, ​de soha 2. (Never never 2.)



Ha a mosolyt hallani lehetne, az övé egy szerelmes dal volna.


Fülszöveg:
Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!
Silas versenyt fut az idővel, ahogy egyre több igazságra derül fény, miközben más szálak összekuszálódni látszanak. Ráadásul most már magasabb a tét, ahogy Silas kezéből egyre inkább kicsúszik az irányítás, és mások kezdik gyanúsnak találni a viselkedését. Charlie bajban van, így hát neki kell áthidalnia a szakadékot a múltjuk és a jelenük között. Mert valahol a „szeretlek”-ek meg a „soha, de sohá”-k között ott rejtőzik az igazság, amiről egyelőre elképzelésük sincs, mégis meg kell találniuk.

Könyv információk:

Eredeti mű: Never Never 2.
Eredeti megjelenés éve: 2015

116 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789634571186 ·
Fordította: Matyola Melinda
A sorozat részei:

3. Never Never #3

(befejezett)
(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?
Jó kérdés… Talán mert nem szeretek félbehagyni dolgokat? Vagy mert érdekel, hogy mitől jött az emlékvesztés?

Szerintem…

A főszereplők (továbbra is) unszimpatikusak... Jó, igazából Charlie az, akit egy kanál vízben meg tudnék fojtani. Ő az, akit az első rész óta meg akarok verni a korábban írt levelei és a régi stílusa miatt. Silast összességében egy nagyon is elfogadható, jó fej srácnak képzelem. Nem is igazán értem, hogy miért igyekszik ennyire felkutatni valakit, aki a jegyzetei és a levelek után elutasító vele szemben. Érdekesnek tartom a ragaszkodásukat egymáshoz, ami annak ellenére is igen erős, hogy nem is emlékeznek a másikra! 
Ebben a részben szerencsére Silas volt a tevékenyebb fél, aminek örültem is, ugyanakkor még kevésbé kedveltem meg Charliet a Silas által kiderített dolgok miatt.  

(SPOILER!)

A történet egy pontján Silas talál egy levelet, amit a lány írt neki. Azt a részt, amitől igazán gutaütést kaptam alább olvashatjátok az idézetek között, de a levél lényege, hogy „Ez a törődés és gondoskodás nagyon nem vonzó.” Vagyis leszólja Silast, hogy mennyire nem menő, hogy gentleman ahelyett, hogy a kortársaihoz hasonló tarack lenne.
KÉRDEM ÉN: Már hogy ne lenne vonzó, ha egy fiú megvédi a kinézetünket, vagy ha bulizás helyett otthon marad velünk filmezni, amikor olyan a kedvünk vagy nem érezzük jól magunkat? Melyik világegyetemben vagy párhuzamos dimenzióban nem vonzó a törődés és a gondoskodás?!
Szóval nem szeretem Charliet és egyre kevésbé bírom elviselni őt. Összetehetné ez a libus a két kezét Silas miatt. 
(Spoiler – és dühöngés - vége.)
CREDIT: PhantomRin

PRO és KONTRA

Örülök, hogy egy kicsit jobban ráláttunk a fiatalokra és a múltjukra, illetve annak is, hogy picit közelebb kerültünk az eddig főleg biodíszlet szerepben tündöklő családtagokhoz és egyéb osztálytársakhoz. Jó lenne még jobban rálátni az emlékvesztéshez vezető dolgokra, de gondolom, hogy a nagy titkokat az utolsó részre tartogatják az írónők.
Az újak közül nagyon tetszett Landon, aki Silas testvére, és akit végre belevonnak a történetbe. Azt hiszem, hogy az ő reakcióit teljesen meg tudtam érteni, hiszen a szerelmespár története hihetetlen, ám mégis a testvéréről van szó, neki kell segítenie (akármilyen messzire gurultak Silas gyógyszerei).

TEÓRIA!

Tulajdonképpen simán el tudom képzelni, hogy egy az Álomháború (Sucker Punch) című filmhez hasonló dolog kerekedik ki az egészből! Adott szegény buggyant Silas, aki ül a kettyóban és ábrándokba menekül a valóság elől. Ott van ez a furcsa rejtély és az a különös lány, akit szerethet, akit megmenthet és akire vigyázhat, de aztán kétnaponta megkapja a fejadagját a gyógyszereiből és megkavarodnak a dolgok a történetben. Lazán el tudom képzelni, hogy Silas egy tudathasadt, ön- és közveszélyes csávó, akit bezárva tartanak, ő pedig álmodozik, de mivel „beteg” – a története, az ő agyszüleménye is az!

Összességében

Nem az én történetem.
Továbbra sem érzem azt, hogy megőrülök a szerelmesekért és mindent félredobva vágtatnék a folytatásért. Ez a második rész főleg Silasra koncentrált, amit szerettem, de még mindig nem éreztem magával ragadónak vagy érdekesnek a történetet. Persze ha nem érdekelne, hogy mi a szösz történik velük, ami miatt elvesztik kis időközönként az emlékezetüket, akkor hagynám a túróba az egészet, de valamennyire csak kíváncsi vagyok!
Mivel a második részt kevésbé tartottam izgalmasnak, mint az elsőt, elgondolkodtam a folytatáson, de mivel már csupán egy rövid történet van vissza az egészből, szerintem folytatni fogom. Majd egyszer... Ha épp nincs jobb dolgom...

Értékelés: 3

Ajánlom, ha…
…szereted az összetett, bonyolult történeteket, aminek az első részében végső soron nem derül ki semmi; ...kedveled a nem tökéletes főszereplőket; szereted az írónők stílusát, történeteit.

Nem ajánlom, ha… (SPOILER!)
…nem szereted a felejtős / amnéziás témájú sztorikat, amikben az emberek nyomoznak a múltjuk / előző napjuk / rejtélyek után; …nem bírod az unszimpatikus szereplőket (pl.: azokat, akik hajlamosak megcsalni a másikat vagy egyéb módon elárulni); …nem kedveled a függővégeket.
(SPOILER vége)

„A fejemet fogtam tőlük” - idézetek:
Ja, és amikor megcsókolsz, aztán elhúzódsz, és azt mondod hogy szép vagyok? Na azt mocskosul nem bírom. Miért nem tudsz olyan lenni, mint az összes valamirevaló srác, aki semmibe veszi a csaját? Tök igazságtalan, hogy nekem ez jutott.
És ha már arról beszélünk, hogy mennyire el tudod cseszni a dolgokat, emlékszel, amikor a pomponedzésen meghúzódott a hátam? Erre te kihagytad David buliját, hogy megmasszírozd a hátam, és a Micsoda nő!– t nézd velem! Ez is egyértelmű jele volt annak, hogy mennyire nyomulás és önző tudsz lenni. Hogy merészelted, Silas?
Nem tűröm tovább, amit a barátaink előtt mondasz rólam. Amikor Abby cikizte a ruhám, és te közölted vele, hogy én egy szemeteszsákban is úgy néznék ki, mint egy modell, na az kicsapta a biztosítékot! Ennél jobban már csak az akasztott ki, hogy elvitted Janette-et a szemészhez, amikor folyton fájt a feje. Kapd már össze magad! Ez a törődés és gondoskodás nagyon nem vonzó.
– Most akkor szerelmesek vagyunk, vagy mi a franc van?
Tegnap reggel óta először hangosan felnevetek.
– Aha – mondom még mindig nevetve. – Úgy látszik, tizennyolc éve szerelmes vagyok beléd, vagy mi a franc.

♡ ♡ ♡ ♡ ♡
A képek a Pinterest táblámról származnak: Never Never
Never Never #2 borítók a GoodReadsen.
♡ ♡ ♡ ♡ ♡



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése