2017. június 16., péntek



Josh Malerman: A ​végzet tébolyult kereke


 Köszönet a recenziós példányért a Fumax kiadónak!


Philip felidézi az alapkiképzése egyik szlogenjét.
Egy katonának készen kell állnia egy nála őrültebb ellenségre.


Fülszöveg:
Philip Tonka hat hónap kóma után tér magához. Senki sem tudja, mi történhetett vele – ugyanis teste összes csontja összetört. Halottnak kellene lennie, mégis él. És napról napra egyre több derül ki arról, hogy mi is történt vele…
A Danes együttes – Detroit üdvöskéi – tagjai az 1950-es évek derekára kiégtek, és inspiráció hiányában képtelenek újabb slágert szállítani a közönségnek. Kétségbeejtő helyzetüknek az amerikai kormány egyik ügynöke vet véget, aki különös megbízással keresi fel őket. Egy afrikai sivatagba kellene elutazniuk, hogy felderítsék egy rejtélyes és állítólag rosszindulatú hang forrását. A frontember, Philip Tonka irányításával a Danes tagjai hátborzongató utazásra indulnak a perzselő sivatagon át – egy olyan utazásra, amely Tonkát egy borzalmas, sötét titok hálójába viszi.

Josh Malerman az elképesztő sikerű Madarak a dobozban szerzőjének meghökkentő új regénye a pszichológiai horror olyan mélységébe merészkedik, ahol semmit nem hihetsz el, amit hallasz.

Könyv információk:

Eredeti mű: Black Mad Wheel
Eredeti megjelenés éve: 2017

Fumax, Budapest, 2017
296 oldal ·
ISBN: 9786155514975
Fordította: Rusznyák Csaba
Az írótól:


Megvásárolható itt:

(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?
Szeretem azokat a horrorokat, ahol az egyes érzékeink előnyt élveznek a többivel szemben. Imádom, ha valaki nem hall, de lát vagy épp fordítva, de szeretem azokat is, ahol a sötétben szépen megőrül az ember a hallott hangok és a vizionalizált dolgok miatt. (És az íróért is odáig vagyok, ahogy a Ház a tó mélyén értékelésében már jeleztem!)

Szerintem…

Ebben aztán tényleg minden van! Van benne egy titokzatos szál, ahol egy ijesztő hang nyomába ered néhány exkatona. Van benne egy másik titokzatos szál a túl gyorsan felépülő túlélő kapcsán. Vannak benne erőszakos részek, összeesküvések, ráadásul mindenféle őrültek rohangálnak a könyvben.

Főszereplőnk, Philip Tonka (31), aki egy sikeres zenekar tagja: a Danes-é. Minden tag – Larry, Duane, Ross és Philip – szolgált a II. világháborúban, majd jóval a háború után végre lett egy saját stúdiójuk (Csodaország) Detroitban. Amikor találkozunk Philippel, éppen egy hathónapos kóma után eszmél fel, teljesen összetörve és mozgásra képtelenül. Maga a könyv úgy van megírva, hogy a jelenbéli kórházi dolgok mellett még egy szálon fut a zenekaros rész, amiben elfogadják a kormány küldetését Afrikába, a Namib-sivatagba, hogy felkutassák egy szörnyű hang forrását.


– Miről van szó?
– Egy hangról.
Ross elmosolyodik. De nem kedvesen.
– Hát a picsába, Philip – mondja immár izzadva. – Mekkora bajba kerülhetünk egy hang miatt?


A METRO 2033-ban az (is) zavart, hogy nem tudunk meg többet semmit a titokzatos, őrületbe kergető hangról. Bezzeg itt! Végigkövetjük egy ember teljes meggajdulását – az egyik legjobb része a történetnek, hogy OLDALAKON át írja le, meséli el, hogy mit áll ki Philip a HANG miatt. Nagyon tetszett.
Nem rossz az alapsztori, mert elég ütős ez a HANG és a története – a könyv vége is elég meghökkentőre sikeredett éppen emiatt. Bár én úgy gondolom, hogy az eddigi regényei közül, ennek a legötletesebb a végjátéka. 

Lehengerlő… főleg akkor, ha utána elolvassátok a Köszönetnyilvánítást!

OFF: Érdekes volt megtudnom, hogy a kezdő zongoristák (egyik) emlékeztető szava az, hogy Every Good Boy Does Fine (EGBDF) és ennyire is lehet alapozni egy egész regényt!

Összességében

Az író az első regényét – a Madarak a dobozbant – valószínűleg nem fogja felülmúlni (bár ne igyunk előre a medve bőrére), de nekem ez a könyv ott toporgott a kedvencem nyomában! Imádom az író elvont, beteg stílusát és történeteit. (Ráadásul halál badass ez a borító!)

Érdekes volt az exkatonákból álló Danes zenekar történetét átélni, végigkövetni Philip megőrülését, majd ráeszmélését arra, hogy mi is történt a Namib-sivatagban a csapattal, akik elindultak felkutatni a hangot. Nagyon jól volt felvezetve és elmesélve a sztori, hiszen lényegében totál nulláról indultunk és mindig csak egy kis információt kaptunk mind a múltban futó szálon, mind a jelenben.

Uhh, amúgy a romantika az utolsó, amire gondoltam, hogy lesz a könyvben. Meglepett. De sokkal jobban tetszett az őrületes rész, illetve a sivatagban kutakodás! (Nem mondom, hogy annyira féltem, mint a madaras könyvénél, de azért érdekelt... Alig bírtam ébren maradni, mégis olvastam, amíg be nem kómáltam!)

Értékelés: 5

Ajánlom:
A borzongató regények rajongóinak!
Ha valakit érdekel, hogy milyen az őrület jól elmesélve, körülírva és/vagy szeretik a katonák, a katonaság vagy a világháborúk történeteit.
Mindenkinek, aki olvasta a Madarak a dobozban vagy a Ház a tó mélyén könyveket - és megtetszett neki az író stílusa.

Kedvcsináló idézetek:
– Ne álmodjon túl szörnyűeket – mondja a nő. – És ha mégis, csak tegyen bele egy meztelen, görkorcsolyázó nőt. Az mindig véget vet a rémálmoknak.
– Ne ölesd meg magad – szólal meg Marla.
– Nem fogom.
– Ó, tényleg?
– Az nem az én történetem. Márpedig az én történetem nem így fog véget érni.
– Ez valószínűleg a legnaivabb megjegyzés, amit valaha hallottam tőled.
Elutasító. De hiába mondja az anyja, hogy ne, Ross még így is érzi szilárdulni magában az igent.
Az egyetlen egyetlen szón múlik, nem igaz, Ross?, gondolja. Egyetlen szó hajt téged és a társaidat, a legjobb barátaidat. A szó, amely annak idején a hadseregbe csábított benneteket, amely egy bandába csábított benneteket, a szó, amely miatt hetente háromszor-négyszer bajba kerültök. Egy szó, amely fejenként százezer dollárnál is többet nyom a latban.
– Kaland – rázza meg a fejét az anyja. – Feldughatod magadnak a kalandodat.

✖ ✖ ✖ ✖ ✖ 
A képek a Pinterest táblámról származnak: Josh Malerman
Black Mad Wheel a GoodReadsen.
✖ ✖ ✖ ✖ ✖ 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése