Mini-könyvklub 6. felvonás: romantika, chick-lit
– Atyaúristen! – mondta otthon az apám – El tudjátok ezt képzelni? Mintha annak a szerencsétlennek nem lenne épp elég nagy büntetés, hogy egy rohadt tolószékben végezte, még a mi Lou lányunk is felbukkan majd, hogy szórakoztassa!
|
Fülszöveg:
❖
Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?
Könyv információk:
Eredeti mű: Me Before You
Eredeti megjelenés éve: 2012
Cartaphilus, Budapest, 2016
484 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789632663852 ·
Fordította: Lányi Judit
|
Sorozat részei:
2. Miután elvesztettelek
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Szerintem
Nem egy sablonos történet, legalábbis én nem éreztem annak, holott találkoztam már jó néhány beteg + ápoló szerelmi történettel (ld. Szívhangok 50 %-a).
A legnagyobb bajom az volt, hogy a könyvbéli Lou-t ugyan bírtam, de azt a hozzáállást, amit ő a saját jövője, futója, élete felé tanúsított… Na, attól rosszul voltam! És akkor ott van a barátnőim által ezerszer elmesélt kedvenc részük AZ A BIZONYOS ESKÜVŐ! Nathan és Will másnapi beszélgetése után legszívesebben elástam volna mind a barátnőimet, mind Lout, mert iszonyatosan PIPA VOLTAM. Feledékenység? Nemtörődömség? Értem én, hogy Willnek ez kellett (lelkileg), de (SPOILER!!!) annak a szegény pacáknak egész retkes éjszaka FÁJDALMAI voltak és NEM TUD SEMMIT tenni. Totál tehetetlen, ez a nő pedig RÉSZEGEN kevert körülötte. Komolyan, majdnem elsírtam magam. (Spoiler és dühöngés vége.)
Érdekesnek tartottam, hogy ennyire megosztó a könyv - vannak olyanok, akik szívből utálják és vannak, akik odáig vannak érte -, de már abszolút megértem, hogy miért. (A harmadik – és a legkisebb – csoport simán nem tudja hova tenni a könyvet. Azt hiszem, hogy talán ide tartozom, mert a filmet meg bírtam.)
HUMOR?
Az a gondom, hogy nagyon sok poén abból ered, hogy Louisa Clark egy 26 éves naiv tökfej. Szétszórt, szertelen, meggondolatlan és (szerintem) képtelen az empátiára. Ha csak egy kicsit is belegondolt volna egy tolókocsis ember helyzetébe vagy akár csak egyszer is megkérdezte volna Will, hogy hogyan érzi magát, miért nem akar kimozdulni, akkor sok kínos szitut megúsztunk volna. A netes böngészés jó ötlet lett volna, ha annak néz utána, aminek kellett volna… (Mindazonáltal jó ötlet volt tőle az egész fórumozgatás!) Na, egy a lényeg: nekem a Lou butaságából eredeztetett viccek nem jöttek át. LOU: Nagyon aranyos csaj, tényleg tök szívesen barátkoznék vele. Imádtam a ruhatárát, az optimista hozzáállását, de... DE! Nem bíznék rá SEMMIT és SENKIT. Soha. Semmilyen körülmények között.
Viszont Will morbid szövege néha egészen megfogott - és SIKERÜLT mosolyt csalnia az arcomra. Olyanokat tud mondani, hogy…! Az egyik kedvenc fekete humorú beszólásom tőle a következő replika:
– Ne morogjon. Azt mondják, egyszer mindent ki kell próbálni – mondtam erre.
– Szerintem a lóverseny a „kivéve a néptáncot és a vérfertőzést”-kategóriába esik.
WILLről általában - A nyersességét bírtam, viszont a helyzetéből fakadó érzéseit, gondolatait abszolút megértettem. Nem tudom, jól döntött-e vagy sem, ahogyan azt sem tudom, hogy én mit tennék a helyében – ugyanis sosem lehetnék a helyében, mert nagyon is nyilvánvaló, hogy SOHA, de SOHA nem fogok olyat életszínvonalon létezni / szórakozni, mint ő „AZ” előtt -, de valahol mégis megértem a döntését. Ez a szál nekem így volt kerek és hiteles. Akkor is, ha sokan nem így döntenének, akkor is, ha én talán másképp döntenék. Will ilyen a regényben és ő így döntött.
Összességében
Nem érintett meg, nem az én stílusom ez az egész. Nekem a könyv nagyon kiszámolt volt – túl „oké”, túl „tökéletes” a történet. Túlságosan érződik rajta, hogy „Igen. Ezt venni fogják, mint a cukrot.” Aláírom, hogy borzalmasan olvasmányos tud lenni, ha megragadja az ember figyelmét a sztori, de ha nem, akkor nagyon nyögvenyelős olvasmány!
Értékelem, hogy Mijazaki Hajao animét néznek benne. Értékelem a Pygmailon - My Fair Lady említést, a sudokus poént, ahogy azt is, hogy megtudtam, mit jelent a kvadriplégia. Értékelem a könyv és a film fekete humorát, értékelem, hogy Will és Lou két külön világa találkozott egymással egy röpke történet erejéig – és azt külön köszönöm, hogy készült a könyvből film, hogy jó szívvel emlékezhetek rájuk.
Feldobták a váratlan kitekintések, nézőpontváltások. Nekem kifejezetten tetszett, hogy nem csak (a felelőtlen, hanyag, nemtörődöm) Lou szemszögéből ismerjük meg a sztorit, hanem nála összeszedettebb, felelősségteljesebb emberek érzéseibe is bepillantást nyerünk.
Mit is akarok még? Ó, beszéljünk arról, hogy mennyire volt kiszámítható a sztori! Nos, én tudtam, hogy mi lesz a vége. Amint feldobták a lehetőségét azonnal tudtam, hogy ez lesz. (SPOILER) Totálisan meg tudom érteni Willt és az eszmefuttatásait arról, hogy sokkal jobb élete volt, amíg... és így képtelen folytatni. Persze könnyen beszélek, mert a saját cipőmben járok, nem az övében… (SPOILER vége)
Fogadalmam: olvasni még Jojo Moyestól! (Tetszett a stílusa és a történetvezetése, még ha ez nem is ragadott.)
Értékelés: 3,5
FILM: Mielőtt megismertelek (2016)
Soha, a b*dös életbe nem gondoltam volna, hogy ezt fogom mondani, de EZ A FILM FERGETEGES volt! Nem bőgtem el magam rajta, de annyira tuti a szerepőlőgárda, hogy még ezzel a sztorival is simán megnézem még az életem során vagy ötször a filmet, mert:
--> Élvezetes. Szórakoztató. Humoros. Baromi jó a castingja. Tökéletes adaptáció (néhány jelenetet kivágtak, de meg nem változtatták a sztorit), nagyon jó volt visszahallani a filmben a dilisebb részeket.
Adaptáció: 5/4 ☆☆☆☆
Ajánlás: azoknak ajánlom, akik szeretik a haldoklós / halállal kacérkodó love sztorikat (pl: Csillagainkban a hiba, Amíg élek, stb.) és mindenkinek, akit érdekelnek az olyan történeteket, amiben a mozgáskorlátozottság központi szerepet kap.
Kedvcsináló idézetek:
❖
– (…) És Isten az atyám, képtelen vagyok megérteni, hogyan lehet elégedett egy ilyen szűkös kis élettel. Ezzel az élettel, amely itt fog lezajlani, egy kábé nyolc kilométeres sugarú körben, amelyben senki nem jön majd, aki meglephetné vagy provokálná, vagy olyasmit mutatna magának, amibe beleszédül a feje, és ami nem hagyja aludni éjjel.
– Ezzel ugye azt próbálja az értésemre adni, hogy valami sokkal fontosabbat kéne csinálnom ahelyett, hogy itt pucolom a krumpliját.
– Azt próbálom az értésére adni, hogy egy egész világ van odakint. De azért nagyon hálás lennék, ha előbb elkészítené a krumplimat.
Rám mosolygott, és én önkéntelenül visszamosolyogtam rá.
❖
– Tudja, mi az a kvadriplégia?
Kis ideig tétováztam.
– Amikor… valaki tolókocsiba kényszerül?
– Azt hiszem, így is mondhatjuk. Különböző fokozatok vannak, de a mi esetünkben mindkét láb teljes mozgásképtelenségéről, valamint a kezek és karok nagyon erősen korlátozott mozgásképességéről beszélünk. Zavarná ez önt?
– Hát, annyira biztosan nem, amennyire őt zavarhatja. – Megpróbálkoztam egy mosollyal, de Mrs. Traynor arca kifejezéstelen maradt.
❖
A negyedik estén Nathan kissé szégyenkezve bejelentette, hogy randevúja van. Karen is új-zélandi, akárcsak ő. A szomszédos szállodában lakik, és Nathan beleegyezett, hogy bemegy vele a városba.
– Csak azért, hogy biztosan ne essen semmi baja… Tudják, nem vagyok biztos benne, hogy elég biztonságos ez a hely, hogy egyedül mászkáljon.
– Nem – mondta Will, és komolyan bólintott. – Ez igazán lovagias magától, Nathan.
– Szerintem is nagyon felelősségteljes cselekedet. Nagyon felnőtt gondolkodásra utal – helyeseltem.
– Mindig is csodáltam Nathant az önzetlenségéért. Különösen, ha a szebbik nemről van szó.
– Menjenek már a fenébe – vigyorgott Nathan, és lelépett.
❖❖❖❖❖
A képek a Pinterest táblámról származnak:
Me Before You kiadások a GoodReadsen.
❖❖❖❖❖
Kifejezetten taszítónak találom, amikor normálisan elregélem valakinek, hogy meg akarom nézni ezt vagy azt a filmet – a sztori kedvéért tegyük fel, hogy ez a film a Mielőtt megismertelek (2016) – és az áldott, jó barát annyit bír hozzáfűzni a tervemhez, hogy:
BŐGNI FOGSZ!
(Ez parasztság, értem?! Amúgy nem bőgtem, viszont baromira élveztem a színészek játékát.)
Miről is van szó?
A havi könyvklubos regényünk filmváltozatáról.
Az a helyzet, hogy nekem általában hatalmas csalódást okoznak a könyvek elolvasása után megnézett filmadaptációk, de képtelen vagyok leszokni a megnézésükről! Lehet, hogy butaság, de ilyen vagyok – és most milyen jó, hogy megnéztem a filmet!
Na, de elmondom őszintén: én a filmet mindenképpen meg akartam nézni, mert rengeteget olvastam a színészek bolondozásairól és nagyon sok vicces, humoros, illetve szomorú „kulisszák mögött” (~behind the scenes) képpel találkoztam a neten. Általában irritál, ha nagyon nyomatnak valamit vagy a csapból is ez folyik, de most levettek a lábamról Sam Claflin (ő játssza Will Traynort) interjúi meg a közös képei Emilia Clarke-kal (Louisa Clark) és Matthew Lewis-al (Patrick).
Pár érdekesség a filmről és a színészekről
A Mielőtt megismertelek (2016) film két főszereplője a bolondos Louisa-t alakító Emilia Clarke és a kvadriplégiás Willt alakító Sam Claflin a forgatás alatt végig vérre menően szívatták egymást! Ezeket a kis tréfákat Sam előszeretettek rakta ki az Instagram oldalára. (Akit egyébként kb. 2,4 millió emberke követ, de a színésznő is folyamatosan posztolt közös képeket az instájára a forgatás alatt. Őt 8,4 millióan követik.)
Egy ízben a férfi kilopta Emilia összes bútorát az öltözőjéből és csak a könyvet hagyta hátra. (Ami szerintem jó fejségnek számít! :D) Persze a nőt sem kellett félteni, ugyanis cserébe halakat dugdosott Sam zoknijaiba meg fingópárnát a kerekesszékébe! (Mondanom se kell, dőlt a stáb, amikor rázuttyant.) Voltak öltözőbeli wécéből előugrásos esetek, amikor Will a frászt hozta Emiliára, de végső soron összekovácsolta a párost ez a sok tréfa: egyszer séta közben ugyanis beleszaladtak egy rakás tehénbe, akik elkezdték őket üldözni és Sam a hátára kapva színésztársát rohant a veszedelem elől.
Egy ízben a férfi kilopta Emilia összes bútorát az öltözőjéből és csak a könyvet hagyta hátra. (Ami szerintem jó fejségnek számít! :D) Persze a nőt sem kellett félteni, ugyanis cserébe halakat dugdosott Sam zoknijaiba meg fingópárnát a kerekesszékébe! (Mondanom se kell, dőlt a stáb, amikor rázuttyant.) Voltak öltözőbeli wécéből előugrásos esetek, amikor Will a frászt hozta Emiliára, de végső soron összekovácsolta a párost ez a sok tréfa: egyszer séta közben ugyanis beleszaladtak egy rakás tehénbe, akik elkezdték őket üldözni és Sam a hátára kapva színésztársát rohant a veszedelem elől.
Azt pedig, hogy sikerült-e jó filmet összehoznia a Trónok harcából ismert SárkányAnyunak és Az éhezők viadalában felbukkant háromágú szigonnyal hadonászó srácnak, mindenki döntse el magának. Nekem bejött. (Kivéve a folyton futó Neville Longbottom gyereket. Tőle agybajt kaptam, holott ő is jót alakított.)
Köszönöm a figyelmet!
Na úgy látom, kábé egyszerre tettük ki az értékelésünket. :) Hasonló véleményen vagyunk, nekem is megosztó volt a könyv, de a film az tényleg minden várakozásomat felülmúlta! Csodálatos. Persze, nem tökéletes, de tényleg nagyon jó! Viszont a könyv, ahogy írod is, nekem nagyon nyögvenyelős volt, főleg az első felében. Rátapintottál a lényegre.
VálaszTörlésÉpp most olvastalak el. :)) Ennek a könyvnek kellett az egy hónap... :D
Törléshát igen, ennek tényleg kellett. :D
Törlés