Miután úgy csapta rá a kaput legrégebbi
félelmeire, ahogy a saját kertkapujukat hajnalban maga után, felfedezte a
szárnyakat, amelyekre mindig vágyott.
|
Fülszöveg:
☆
Winnie Fostert, a tízéves kislányt gazdag szülei még a
széltől is óvják. Winnie unatkozik a kerítésekkel körbevett birtokon, és
bosszantja a sok óvintézkedés, ezért kiszökik a közeli erdőbe. Itt ismerkedik
meg Jessie Tuck-kal, aki nagyjából tizenhétnek néz ki, de elmondása szerint
száznégy éves. A Tuck család ugyanis minden jel szerint megtalálta az örök élet
forrását.
Az öröklét misztériumát kutató regény izgalmas formában
fogalmazza újra az emberiséggel egyidős kérdéseket: miért vagyunk halandók, és
ha tehetnénk, választanánk-e az öregedés helyett az örökkévalóságot.
Könyv információk:
Eredeti mű: Tuck
Everlasting
Eredeti megjelenés
éve: 1975
Európa, Budapest, 2013
144 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789630796521 ·
Fordította: Pap Vera-Ágnes
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Már nagyon régóta szemeztem a regénnyel, bár bevallom, azt
hittem, hogy valami vámpíros cucc lesz. Oké, félrevezetett a cím… ahogy
egyébként a borító is – valami romantikusra számítottam.
Jó vagy rossz volt…?
Nagyon ingadoztam, hogy hány csillagot is érdemelne, mert
baromira kihasználatlanak és üresek a mellékkarakterek, miközben elképesztően
szép a szövege, gyönyörűek a képei… Ez nálam egyszerre 1 csillag és 5 csillag,
szóval maradjunk a 3-ban.
 |
| Everlasting by Jeremy Aaron Moore |
Haragszom a könyvre.
Nagyon szép, bájos, ám nem egy nagy durranás maga a
cselekmény. A borító és a cím romantikát ígér, de hogy lehetne romantikus a
történet, amikor a főszereplő egy tizenegy-két éves gyerek? Szóval a romantikus
rész szinte nem is létezik, csupán szóban (kb. így - „Gyere, majd hozzám, ha
idősebb leszel…”), ami jó, de átverésnek érzem. Semmi szikra, semmi varázs,
csupán a szép szavak, eszméletlenül kellemes monológok, párbeszédek,
elmélkedések. Úgy érzem, hogy szinte semmit nem kaptam, csak egy történet vázlatát
vagy egy mélázgató-szomorú novellát. Szeretem a bő sztorikat, amikben el lehet
merülni, ez viszont így, ebben a formában untatott, túl kidolgozatlan volt.
Elhiszem, hogy 1975-ben ilyen volt a menő, sikeres ifjúsági fantasy, de én már a
gyorsabb, több szálon futó dolgokhoz szoktam hozzá, így nem jött át… Persze
muszáj ismételnem önmagam: mellette szól, hogy gyönyörű a szövegezése. Emiatt élvezet volt olvasni.
Nagyon bírtam a Tuck családot – ezt a kedves, helyes és csupa
szív társaságot -, de annyira jó lett volna mindenről többet megtudni, mindent
és mindenkit jobban kidolgozni. Például Miles tragédiája valami eszméletlen jó
felütés, amivel meg lehetett volna erősíteni a karakter jellemét, de nem… A
könyvben említésszintű, üres sztori, mondjuk, engemet megvigasztalt, hogy a
filmben nagyon odatették ezt az egészet! De a film mellett szól, hogy Winnie édesanyja is sokkal erősebb, hangsúlyosabb szerepet kapott (még ha nem is kedveltem).
Nem tetszett, hogy szinte éreztem az Alkonyat-fandom
alapjainak megépülését a regény olvasása közben. Tuti innen szedte Meyer Edward
kor-poénját… (Ugyanis 17 helyett 104 éves a srác az Örök kalandban és akárcsak
az Alkonyatban, itt is egy párbeszédben derül ki.)
 |
| Winnie (Alexis Bledel) és Jesse (Jonathan Jackson) |
Összességében
Annak örülök, hogy végre megismertem a sztorit, annak viszont
nem, hogy ismét találtam egy történetet, aminek jobb a film verziója, mint a
könyv. (Hiszen általában a könyvek pártján állok egy Könyv vs. Film összecsapásnál, ugyebár…) A könyv szépen
megírt, a film fordulatos és izgalmas volt, mindent megadott, amit hiányoltam a
regényből. Egyszerűen imádtam, főleg a filmbéli Miles miatt, aki egyszerűen
több volt keserűen és gyanakvóan, mint egysíkú könyvszereplőként.
OFF: Én azok közé tartozom, akik meginnák azt a vizet, ha esélyt kapnának rá. ;)
Értékelés: 3
A borító: a magyar csak a külföldiekhez képest szép. Mondjuk, nekem egyetlen egy
tetszik: a sárga, vízparti házas. Olyan hangulatos, ráadásul az egyik kedvenc jelenetemre emlékeztet (Tuck beszélgetése Winnie-vel a csónakban).
FILM: Örök
kaland (2002)
A film: ZSENIÁLIS.
 |
| "Ne a haláltól félj, Winnie, hanem a meg nem élt élettől." |
Szerencsére meghagyta a könyv sztoriját az elejétől a végéig,
csak megtöltötte tartalommal és kibontotta a regényben elsikkasztott szálakat.
Nem mondom, hogy nem szorult össze a torkom a leányzó döntésénél, és nem
kívántam, hogy legalább a filmben döntsön másképp, de ez a történet így kerek.
Adaptáció: 5/4 ☆☆☆☆
A főszereplő, Winnie filmbéli idősödését is megbocsátottam a
filmnek, bár elsőre zavaró volt, mert a legeltaláltabb része a regénynek az,
hogy egy kislány szemszögéből látjuk a szabadságot, az erdőt és a barátaivá
váló idegeneket. Nagyon szerettem a filmet, sokkal többet adott, mint a könyv. Merem állítani, hogy a film szeretete miatt nem lett végül 2 csillagos a
regény.
Kedvcsináló idézetek:
☆
– Nem akarok meghalni.
– Persze, hogy nem – mondta Tuck
nyugodtan –, most nem. A te időd még nem jött el. De a halál a körforgás része,
akárcsak a párja, a születés. Nem lehet kiválogatni a nekünk tetsző darabokat,
és a többit félredobni. A nagy egész részének lenni áldás. De minket, a Tuck
családot kihagytak ebből. Az élet kemény munka, de félredobva élni, úgy, ahogy
mi, felesleges. Értelmetlen. Ha tudnám, hogyan kerülhetek vissza a körforgásba,
egy szempillantás alatt megtenném. A halál nélkül nincs élet. Úgyhogy azt, ami
nekünk jutott, nem lehet életnek nevezni. Mi csak vagyunk, mint a kövek az út
mentén.
☆
Egy dolog, amikor az ember arról
beszél, hogy szeretne egyedül lenni, nagy horderejű tetteket véghezvinni, de
más tál tészta, amikor a lehetőség megadatik. A könyvekben, amiket olvasott, a
hősök szemmel láthatólag minden aggodalom nélkül vágtak neki a nagyvilágnak, de
a valóságban – nos, a világ egy veszélyes hely. Mindig ezt mondták neki. És
hogy segítség nélkül nem boldogulna. Ezt is mindig elmondták. Soha senki nem
részletezte, hogy mi az, amivel nem boldogulna. De nem kellett megkérdeznie. A
képzeletében ott sorakoztak a borzalmak.
☆
Maga az élet. Mozog,
növekszik, alakul, percenként változik. Minden reggel, amikor kinézek, itt van
ez a víz, és minden reggel ugyanolyannak tűnik, de ez csak a látszat. A víz
éjjelente mozgásban van, ott hátrafelé, nyugaton belefolyik egy csermely, keleten
kiömlik belőle a patak, s a víz csöndesen mindig megújul, folyik a maga útján.
☆☆☆☆☆
☆☆☆☆☆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése