2016. május 9., hétfő



Marni Bates: Menő-riadó Kambodzsában (Smith Gimi 3.)

  

– És engem minek hívtok? Cake? Lake? […]
– A Lake, vagyis tó, nem rossz ötlet. Mivel a Chelsea-ben úgyis benne van az a szó, hogy tenger, logikus, hogy a beceneve is valami vízféle legyen – jegyezte meg Scott. – Ráadásul illik hozzá. A tavak mélyén több minden rejlik, mint gondolnánk.


Fülszöveg:
Nincs olyan szitu, amit Chelsea Halloway ne tudna megoldani! Elvált szülők? Nem probléma. Az expasija belezúgott a gimi legbénább csajába? Csak idő kérdése, és észre téríti a srácot. De azzal még a rettegve bálványozott Menő-királynő sem tud mit kezdeni, hogy a szülei egy évre Kambodzsába (!) küldik tanulni, egy rakás stréber fősulis közé. A társai hígagyú libának tartják, ráadásul a tanára egy drogbáró fogságába kerül. Most Chelsea-re vár, hogy megszervezze a mentőakciót, és kijuttassa a csoportot az országból − lehetőleg élve. Még azt az idegesítő(en szexi és szuperokos) Houstont is, aki az beszólásaival az őrületbe kergeti.

Könyv információk:

Eredeti mű: Notable
Eredeti megjelenés éve: 2014

Móra, Budapest, 2015
312 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789631199499 ·
Fordította: Kulcsár Júlia
A sorozat részei:


(befejezett sorozat) 
(a ReadySet Dominic Wyattjével a főszerepben)
(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?
Kifejezetten aranyosnak tartom Marni Bates könyveit, kedvelem a Smith Gimi tanulóit és érdekelt a folytatás, mert a második részben Jane Smith által egyre érdekesebb szereplőnek tűnt a "menő" Chelsea.

Szerintem:
Kevésbé cuki, kevésbé laza folytatást kaptam, mint amit vártam. Abszolút elszakadunk a Smith Gimitől, inkább az ottani (ex)Méhkirálynő útját követjük Kambodzsába… Azt kell, hogy mondjam, Chelsea Halloway érdekes jelenség – engemet jól meglepett a leányzó. Annyira felszínes az első részben, hogy kételkedtem abban, van-e benne bármi mélység (Juj, nagyon utáltam őt!), aztán a folytatásban a Jane-el való kezdődő barátsága meglepett, most – az ő része elolvasása után – pedig itt állok befürödve, hogy nem fenékig tejfel szegény élete. A szülei válnak, és hogy ezt ne a megszokott környezetében kelljen feldolgoznia, elküldik őt Ázsiába… fősulisokkal. Hol van itt a logika?

Tuk-tuk (ezzel utaztak Kambodzsában)
Egyébként marha jó húzás volt Marni Batestől, hogy írt egy könyvet a Smith Gimi menőcskéjéről, amiben megmutatja, hogy a csillogás és a Gimi Szép-szerep nem minden. Igen, néha azok a legmagányosabbak, akik körül rengetegen vannak.
Szerintem eddig ez volt a legizgalmasabb rész, bár nem a legjobb, de ez csak a kurta-furcsa befejezés hibája. Meglepő módon imádtam Chelsea sztoriját és örültem neki, hogy végre révbe ért.
– Houston! Nincs itt semmi baj! :P 

Miért nem 5 csillag?

Kicsit összecsapottnak érzem a történet végét. Csak egy egészen picit többre számítottam, de ettől eltekintve igazán jó kis olvasmány volt. Mondjuk, ahogy az előző részben Scott-tól, most Houstontól se estem hasra – nekem kicsit kevés volt belőlük, egészen elsikkadt a romantikus szál a sok izgalomban.

Kedvenc: Chelsea! ~~~ Kevés Barbie-leány tette volna meg azt, amit ő tett. Sokkal, de sokkal kevesebbet gondoltam róla, mint amennyi van benne.

Értékelés: 4

Ajánlás: A humoros, ifjúsági romantikus regények kedvelőinek, akik nem ijednek meg egy kambodzsai kiruccanástól, őrült drogbáróktól vagy egy eléggé átgondolatlan mentőakcióktól!

Karakterek:
Chelsea Halloway

A „MENŐ”-k királynője, akinek semmit sem kell szinte tennie és a világ a lába előtt hever. Chelsea szép, szőke – mindenki ad a véleményére (vagy megjárja), de érdekes, hogy mennyire nem tud kiállni magáért otthon a szülei előtt, hiába van egy álma, amit akár meg is valósíthatna…
A szüleitől – főleg az édesanyjától – idegbajt kaptam. Az ilyen embereknek nem is értem, minek gyerek – hogy legyen kit tönkretenni? Nem vagyok a gyerekek folyamatos tündérbogarazása, ungyuli-bungyulizása mellett, de képtelen vagyok felfogni, hogy szidhatja, hülyézheti le folyton a gyerekét… Elszomorító az egész…

Houston

Nem sok minden derült ki róla, például a vezetékneve sem, ami fura. Sötét hajú, magas srác, kockás inget és geek / nerd feliratos pólót szokott viselni. Ben szobatársa volt, de aztán nem bírta tovább – spoiler lenne, hogy mit és miért. ;) Tanársegéd, furcsa a humora és gyakran beszólogat Chelseanek, ami szerintem vicces.


Bár közelebbről megnézve nem is tűnt olyan szexinek: most láttam, hogy az ing alatt fekete pólót visel, amin valami őrült tudós azt üvölti: „Az univerzum végtelen!”
Vigyázat: lúzer!


Neal, Amy, Liz és Ben

Neal Hamilton professzor a túra vezetője és olyan, mint egy jókedélyű, pocakos Buddha. Folyamatosan vidám, vicceskedik, Micimackó történetéből a folyamatosan ugrabugráló Tigrishez hasonlítja magában Chelsea. Én nagyon bírtam a pasit, aki egyáltalán nem egy buta, szép lányként, hanem emberként közeledett hozzá.
Amy és Liz a csapat két másik nőtagja. Amy a félénk, de logikusan gondolkodó nerd stílust, míg Liz a kicsit lustább, ám színesebb hippi stílust képviseli.
Ben… *hatalmas sóhaj* …ez a gyerek nem is tudom, minek kellett a könyvbe. Folyamatosan rárepül minden nőnemű lényre, aki szembe jön a társasággal, aztán amikor közel ’s távol senkit nem lát, akkor Chelseat bolondítja. A gyerek flörtöl, meregeti a szemét, félmeztelenül császkál és 24/7-be csajozik – de legalább valaki szóba mert állni az elején a főhősnőnkkel…

Kedvcsináló idézetek:
    Ben felnevetett, majd kajánul kuncogva átkarolta a vállamat.
    – Micsoda kis boszorkány vagy!
    – Nem tudom, miről beszélsz – vetettem rá egy csábító pillantást. – Ellentétben ezzel a Texas nevű figurával, én mindenkivel kedves vagyok.
    – Texas egy állam, nem egy város – akadékoskodott Houston.
    – Houston pedig város, nem emberi név.
– Miért akart tőle megszabadulni?
– Nem akartam, és nem is tettem.
– Azért, mert a csaj kábé annyira izgalmas, mint egy tányér zabkása.
– De mi a baj a zabkásával? Nekem ízlik – tiltakozott Amy.
– Jó, de randiznál is vele?
– Nem, de amúgy se szoktam szerelmi viszonyba keveredni a reggelimmel.
    Végképp egyedül maradtam.
    Hacsak nem számítom a tanárt, aki gyors léptekkel haladt felém, és közben ostoba vigyor ült ki az arcára. A pasas olyan volt, mint Tigris a Micimackóból: folyton ugrált, szökdécselt és pattogott, csak éppen – Tigrissel ellentétben – belőle az váltott ki ilyen hatást, ha a harmadik világbeli országok gazdasági tendenciáival foglalkozhat.

❖❖❖❖❖
Képgyűjtemény a Pinteresten: Könyvek – Marni Bates
Különböző (Smith High, #3) kiadások borítói a GoodReads-en!
❖❖❖❖❖

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése