2016. február 2., kedd



Rachel Cohn - David Levithan: Dash és Lily - Kihívások könyve



      – Azt hiszed, a tündérmese csak lányoknak való? Csak egyetlen apróság – gondold végig, kik írták a tündérmeséket. Biztos lehetsz benne, hogy nem csak nők. A férfiak nagy ábrándja: egyetlen tánc, és tudni fogom, hogy ő az. Elég egy toronyból hangzó ének vagy egy pillantás az alvó arcára. Azonnal ráismerek a fejemben élő lányra, akár alszik, akár táncol, akár énekel. Persze a lányok is a hercegüket keresik, de a fiúk is a hercegnőjüket. És nem szeretnek sokáig udvarolni. Azonnal tudni akarják.


Fülszöveg:
Kétféle ember létezik: aki imádja a karácsonyt, és aki szívből gyűlöli. Dash az utóbbi csoporthoz tartozik. Ám úgy tűnik, ez a karácsony más lesz, mint a többi: egy könyvesboltban – kedvenc írója műveinek szomszédságában – egy piros noteszt talál. 
A füzetke eredeti gazdája, Lily, aki rajong a karácsony minden szépségéért, különös rejtvényeket agyalt ki a szerencsés megtalálónak. Dash úgy dönt, belemegy a játékba. Elkezdik egymásnak küldözgetni a piros noteszt különböző kihívásokkal, mégpedig csodabogár rokonok és barátok segítségével. Hiszen idén úgyis mindketten szülők nélkül maradtak karácsonykor: az övék az élet és New York! És hogy Lily és Dash végül összetalálkoznak-e? És elég az a szerelemhez, ha két vadidegen – egy mogorva és egy széplélek – egy füzet lapjain levelezget egymással? 
Aki tudni szeretné a választ, olvassa el, milyen kihívásoknak kell megfelelniük, hogy erre egyáltalán esélyük legyen, és közben merüljön el a városok városának ünnepi forgatagában!

Könyv információk: 
Eredeti cím: Dash and Lily’s Book of Dares
Eredeti megjelenés éve: 2010 
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634101000     
Fordította: Lázár Júlia

(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?

Körülbelül a magyar megjelenésének a beharangozása óta érdekelt, mert ez egy Karácsonykor játszódó, New Yorkban mászkálós történet, amiben kicsit különc, kicsit könyvmoly, kicsit álmodozó IDEGENEK egymással kekeckedve „leveleznek” egy notesz által! 

Lily & Dash története

Adott egy Karácsony-imádó leányzó, Lily, aki engemet kicsit a Harry Potter sorozatbeli Luna Lovegoodra emlékeztetett. A saját kis világába zárkózó, elszigeteltnek tűnő, elég elvont, mégis lelkes és vidám karakter volt. Kicsit flúgos is, ha már itt tartunk. Szóval Lily valami úton-módon levelezni kezd egy Mogorva sráccal, aki ki nem állhatja a Karácsonyt, de imádja a könyveket és jócskán antiszociális. Mogorva, vagyis Dash némelyik üzeneténél majdnem elsírtam magam – nagyon szívhez szólóan tud mesélni a srác, persze ő nem is burokban nevelkedett, mint Lily. Ők ketten a családtagjaik és barátaik által egy noteszen keresztül ismerkednek meg egymással egy hatalmas városban karácsonykor. Elképesztő lett, főleg mert haláliak a mellékszereplők (Lily családtagjai és Dash barátai), akik segítik a  fiatalokat abban, hogy megmaradjon a játék titokzatossága vagy éppen bekavarnak a rossz időzítéssel.

Összességében…

...egy jól kitalált és megvalósított történet! Kifejezetten jók a tipikus New York-i helyszínek és elfoglaltságok, ahogyan az is bejött nekem, hogy nem csak a könyvmolyok, a Karácsony-imádók, de a csavaros, szép szerelmes történeteket kedvelőknek is megkapják a maguk részét. Nem olyan blőd humorú, inkább aranyos, játékos az egész, de nem gejl. Nem írom, hogy nincsen hibája a regénynek, hiszen hogy ne lenne? De annyira jó hangulatú, érdekes volt, hogy nem zavart. Bármikor újraolvasnám!

Szeretem az ilyen történeteket, mert megmelengetik a szívemet és olyan érzésem van tőlük, hogy egész évben Karácsony van - bármikor olvasom. Receptre kéne felírni minden szomorú, tizenéves (meg huszonéves, meg stb.) lánynak.

Könyv a könyvben: J. D. Salinger: Franny és Zooey

Imádtam őket - szereplők: Dash, Lily, Bumi. 

Imádom: a borítót! Örülök, hogy ezt vették át a magyar kiadáshoz, mert a többit nem szeretem.  Az első találkozásukat! Zseniális volt, szerettem, hogy az is a normálistól eltérően alakult.

Értékelés: 5

Ajánlom, ha…

     - szereted a Karácsonyt,
     - New York-ot,
     - a király mellékszereplőket,
     - bájos romantikus sztorikat,
     - bírod a könyvmolyokat (esetleg az vagy magad is),
     - kedveled, ha egymástól nagyon eltérőek a főszereplők,
     éppen egy boldog, szívmelengető könyvre vágysz 
     vagy olyan "világ-átölelős" hangulatod van! 

Nem ajánlom, ha…

Drag Queen
nem kedveled a Drag Queeneket és/vagy melegeket az olvasmányaidban;
éppen szőrszálhasogatós hangulatban vagy és legszívesebben felégetnéd a világot. Keresed más szemében a szálkát meg hasonló rosszkedvre utaló közhelyek. ;) 
(spoiler!)
- Ha szereted a hatalmas happy endeket, ugyanis ez a történet nincsen lezárva! Nagyon bájos, sokat sejtet, de csak annyira lehetett boldog, amennyire a tizenéveseknek kijár. Nincsen esküvő, eljegyzés, boldogan éltek, amíg meg nem haltak ígéretek… De Dashben és Lilyben benne van a lehetőség a boldog befejezésre!
(Spoiler vége. Jelöld ki, ha érdekel!)

Új tételek a Bakancslistámon a könyv miatt:

1) Egyszer valamelyik Max Brenner csoki üzletben enni. – Bármit, de a csoki szurit tuti! Meg esetleg a csokipizzát is (jobb kis kép).


2) Végigbarangolni (néhány) IGAZI feldíszített utcán. //Pl.: Dyker Heights - linkek, Pl.: youtube video//


Kedvcsináló idézetek:
Dash, az én cuki könyvmolyom
(Matthew Gray Gubler)
Könyvmoly voltam, olyannyira, hogy beszéltem is róla, pedig tudtam, hogy ez társadalmilag nem elfogadott. 

Szeretném hinni, hogy létezik valaki, aki csak rám vár. Szeretném hinni, hogy én meg csak őt várom. 

Igen, szeretnéd tudni a nevemet. De ha megmondanám, elég lenne a keresztnevem, máris megkereshetnél az interneten, és megtalálnád az összes pontatlan, tökéletlen leírást rólam. (Ha Johnnak vagy Michaelnak hívnának, ez nem fordulhatna elő.) És ha megesküdnél is mindenekre, hogy nem keresgélsz, a kísértés akkor is ott lenne. Én pedig szeretnék pont olyan finom távolságban maradni, hogy miközben megismersz, ne zavarjon más emberek lármája. Remélem, nem baj. 

Lily, a furcsa leány (szerintem)
– Lily itthon van? – kérdeztem.
A nő leült velem szemben, és fölnevetett.
– Ki mondta, hogy nem én vagyok az? -kérdezett vissza.
– Hát – feleltem –, néhány barátom találkozott vele, és gondolom, említették volna, ha túl van a nyolcvanon.
– Nyolcvan! – az öreg hölgy döbbenetet színlelt. – Tudatom, hogy egy nappal se vagyok több negyvenháromnál.
– Tisztelettel megjegyzem – mondtam –, ha ön negyvenhárom, én még magzatvízben lebegek.


☃ ☃ ☃ ☃ ☃
A képek a könyvhöz tartozó tábláról származnak: Dash & Lily.
A könyv a Goodreadsen: Dash and Lily’s Book of Dares.
☃ ☃ ☃ ☃ ☃

2 megjegyzés:

  1. Tudtam, hogy neked még jobban fog tetszeni, mint nekem! :) A kutyusos rész hogy tetszett?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Igen, lelkesebb vagyok a hasonló nyalánkságokkal kapcsolatban. (Viszont a folytatásban nem hiszek, egyelőre önálló sorozatnak címkéztem. :) Maximum majd átírom.)

      A kutyusos rész a végén már jócskán burleszk volt! Tetszett is, nem is tetszett. A többit még úgy ahogy akár el is hittem volna, mint esetleges történést. :D

      Törlés