2015. december 10., csütörtök



Sarah Addison Allen: A barackfa titka



     Rájött, hogy a kávé emlékeket idéz fel: mindenkiben mást és mást. Vasárnap reggeleket, baráti összejöveteleket, a drága nagypapát, aki már nem lehet velünk, az Anonim Alkoholisták Klubját. A kávé mindenkinek jelent valamit. Sokan meg sem tudnának lenni nélküle.
        A kávé majdnem olyan, mint a szerelem.


Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A harmincéves Willa Jackson az anyagi romlásba dőlt régi, előkelő déli család sarjaként kétes hírnévnek örvend. A Blue Ridge Madam – amit még Willa ükapja építtetett, és ami a környék legpompázatosabb otthonának számított – évek óta a hanyatlás és a szégyen jelképe.

Willa megtudja, hogy volt osztálytársa, a nemesi származású Paxton Osgood, kívül-belül fel akarja újíttatni az épületet, hogy első osztályú fogadót alakítson ki belőle. Ám amikor az építkezés közben egy csontváz kerül elő a magányosan álló barackfa alól, rég eltemetett titkok kerülnek napvilágra, a városkában pedig furcsa események követik egymást.

A véres rejtély minden várakozás ellenére közelebb hozza egymáshoz Willát és Paxtont, akik közösen kénytelenek szembenézni a két család szenvedéllyel és árulásokkal teli történetével, illetve kideríteni az igazságot, ami azóta is hatással van az élők sorsára.

Könyv információk:

Eredeti cím: The Peach Keeper
Eredeti megjelenés éve: 2011

Könyvmolyképző, Szeged, 2014
250 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789633990018 ·
Fordította: Molnár Edit
Az írónő könyvei:

> Lost Lake – A varázslat tava (2016-ban)
> A lány, aki a holdra vágyott / The Girl Who Chased the Moon – antológiában jelent meg a „vágott” verziója (ebben)
csak angolul:
> First Frost
> Waking Kate (Lost Lake 0,5.)

(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Szerintem:
Ez jól esett!
Szellemes, aranyos és – borzalmasan hangzik ugyan, de – bájos történet! Rám fért már valami, amiben így (kedvesen, szépen, udvariasan, humorosan, stb.) társalognak egymással az emberek. Jó volt olvasni a testvérek, a barátok és a különféle karakterek beszélgetéseit.

Tetszett az is, hogy a szerelmi kapcsolatok lassan épülnek fel és nem az „ágyra váglak és jól megb…, aztán megdumáljuk” stílusban. A szex nem egy építőelem a kapcsolatban, hanem az egyik végpont, vagyis az igazi párkapcsolat kezdőpontja. A szerelmek mellett barátságok épültek, családi viszonyok változtak és régi kapcsolatokat poroltak le, majd építettek újra – elegánsan, szépen és jó humorúan felépülő regény volt, szerintem fogok még olvasni az írónőtől. Első könyvnek ez abszolút megfelelt.

Szép volt, de azért örültem, hogy nem egy szimpla szerelmes sztori, amiben az Osgood ikrek párra lelnek, hanem bejött a képbe a titokzatos múlt, aztán megtalálták a hullát és minden elkezdett bonyolódni. Ezek a harmincévesek nem álltak még teljesen pályára, nem találtak még magukra az életben – holott a könyvekben divatos lett huszonéves korúaknak „Boldogan éltek, amíg…” -ot írni. A legjobban talán az fogott meg, hogy a Mókamester mennyire hatással volt mindenre és mindenkire. Emiatt talán közelebb állt a szívemhez Willa és Colin kettőse, de nagyon szerettem Paxton és Sebastian elegáns és (kissé furcsa) párosát is.

Mit nem szerettem? Ezt a nagy összetartást a régi osztálytársakkal. Utálok találkozókra járni, nem is járok el egyáltalán. Ez a ki hova jutott az életben, az én gyerekem milyen okos meg ekkora-akkora a házam… ettől én megőrülnék.

(OFF: Egyébként akárki akármit mond, én Willa helyében tuti körbetúráztam volna a régi Madamot… Nagyon remélem, hogy azért a jövőben felfedezi magának, mert a régi épületek elképesztőek!)

A múlt… a múltat nem jó bolygatni, de talán nem is volt a könyv tanulsága, hanem az, hogy a harmincasok sem kiforrottak, változhatnak és lehetnek boldogtalanok. Még a harmadik X után is a sarkunkra állhatunk és megváltoztathatjuk az életünket, ránk találhat a nagy Ő vagy meglephet az Élet. Ez most kellett nekem.

Kedvencek:
  • A Mókamester, a Karó, a Királylány és a Nyomi!
  • Rachel
  • Paxton listaírási kényszere
  • Willa és Rachel (meg a kávé)… és az ilyen leírások: 

„– Mi a mai ajánlat? Fantasztikus az illata.
– Ja! Igazi ínyenc lakoma, ha szabad ilyet mondanom. Diákcsemege csokiba mártott kávészemekkel, zabpelyhes keksz kávés cukormázzal és feketekávés brownie – mutatott végig Rachel színpadias mozdulattal az üvegpultban sorakozó finomságokon.”

Jaj, nekem! –téma: Amúgy sem vagyok különösebben oda az őszibarackért, de mostantól tuti beparázom, ha megérzem az illatát. 

Értékelés: 5

Ajánlás: Széplelkűeknek, romantikára vágyóknak.

OFF a történet margójára

Rachel, aki a kávézást kutatja tudományosan és mindezt a Willa boltjában berendezett kávézójában teszi, a könyv egyik legérdekesebb és legtitokzatosabb karaktere volt számomra. Mégis nagyon keveset tudtunk meg róla, azt is csak nagyvonalakban. Én szívesen olvasnám az ő történetét, szóval drukkolok, hogy az írónő neki is írjon egy könyvet!

Érdekesség: Meg egy nagyon kis szerepet Claire Waverley is kapott, aki A csodálatos Waverley-kert főszereplője. Igazából azt a könyvet terveztem előbb elolvasni, de ennek jobban tetszett a borítója. (A blog írója ismét bebizonyította, hogy kissé felületes. :))

Kedvcsináló idézetek:
– Senki sem tud kibújni a bőréből. Döbbenet, mennyire nincs beleszólásunk a sorsunkba. Ha ezt elfogadjuk, a többi már gyerekjáték.

– Csak olyan bulikra szoktál elmenni, amihez közöd van? Mondjuk, a születésnapodra? – A férfi rövid hallgatás után komoran jegyezte meg: – Béna poén volt. Bocs! Ha az ember negyvennyolc órája van talpon, mindent viccesebbnek lát a kelleténél. Hazafelé jövet harsányan röhögtem az útjelző táblákon. Fogalmam sincs, miért.

Willa megborzongott.
– Nem szeretem a kígyókat.
– Pedig szép állatok – jegyezte meg Colin.
– Hurrá! – indult Willa az ajtó felé. – Ezek szerint te szereted a kígyókat.
Colin utánament.
– Nem kell félni tőlük. Mutatok egyet, ami még neked is tetszeni fog.
– Kösz, nem vagyok kíváncsi a kígyódra.
✿✿✿✿✿
A képek a következő Pinterest táblámról származnak: Sarah Addison Allen
Az írónő saját The Peach Keeper táblája.
A könyv a GoodReadsen: The Peach Keeper
✿✿✿✿✿

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése