2015. november 23., hétfő



Tiffany Reisz: A szent (Eredendő bűnösök 5.)



„De annyit mondhatok, hogy már nem számít, anyád akart-e téged akkoriban vagy sem. Az sem, hogy ez a közösség akarja-e, hogy én itt legyek vagy sem. Itt vagyunk, te meg én. És nem megyünk sehová. Itt vagyunk, ha másért nem, azért, mert Isten azt akarja, hogy itt legyünk, és mindig Ő dönt mindenben.”
- Søren


Fülszöveg:
Nora kamaszkora egészen átlagos, amíg életébe bele nem sétál Marcus Stearns atya, az egyházkerület új papja. Attól a naptól kezdve már semmi nem olyan, mint volt, elkezdődik egy több évtizeden át tartó történet, amely tele van romantikával, vággyal, ugyanakkor titokkal és bűnnel terhelt. A végén mégis ott áll New York eddigi történelmének egyik legerősebb asszonya.

De vajon képes lesz-e Nora elbúcsúzni a múlttól? Akar-e egyáltalán?

A szent Tiffany Reisz Eredendő bűnösök – Az ártatlanság évei című sorozatának első kötete.
   
Könyv információk:

Eredeti cím: The Saint
Eredeti megjelenés éve: 2014

Athenaeum, Budapest, 2015
504 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789632934358 ·
Fordította: Szilágyiné Márton Andrea
A sorozat részei:
Vörös évek

Fehér évek / Az ártatlanság évei
6. The King (angol)
7. The Virgin (angol)
8. The Queen (angol)

(befejezett sorozat)

(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Szerintem:
Vannak írók, akik annyira pofátlanul jól írnak, hogy akármiről is meséljenek, falom a könyveiket. Tiffany Reisz is ilyen író. Legnagyobb megdöbbenésemre Reisz megszerettette velem ezt a sötét, kínzásokkal, fájdalommal teli világot. Elfogadtatta velem egy fiatal lány pap iránti viszonzott szerelmét és meggyőzött arról, hogy a BDSM, a D/s és az S/M világának is van szépsége.

Valamiért féltem Nora múltjától, tartottam a kamasz Eleanortól, aki belezúg az új papba és éppen felfedezi a kötél, a nyakörv, a gyertya és egyéb tárgyak más felhasználhatóságát is. Nem mondanám durvának a sztorit, bár nem is lányregény. Érdekes, fordulatos, HUMOROS és élvezetes lett ez a történet – és örül a szívem, hogy végre értem a borítót is.

Vegyesek az érzéseim, ugyanis bár erősen 18+ itt-ott, mégis el-elröhögcséltem a múltbéli történeteken és beszélgetéseken, de mivel azzal kezdődött, hogy Nora gyászol – végig feszült voltam. Több száz oldalon át imádkoztam azért, hogy ne a kedvenceim miatt gyászoljon! Nagyon gonosz húzás volt, de csak feldobta a sztorit! Nekem csupán Nico nem tetszett, illetve a vele való kapcsolat következményeibe vagyok képtelen belegondolni… Bolond ez a Nora!

Søren, Søren, Søren… Azt hiszem, soha nem leszek igazán oda Sørenért, de az utóbbi 1-2 részben, már kedveltem. (Ehhez nagyban hozzájárul ugye az is, hogy az én buksimban Sørent - Alexander Skarsgård játssza…) Valamiért távol áll tőlem a pap személyisége, de kezdem belátni, hogy Ő nem egy negatív, gonosz figura. Barátkozunk. Le a kalappal az önfeláldozása és az elhivatottsága előtt. Egyébként valami zseniális, hogyan a fiatal Eleanort elviseli, fegyelmezi, és úgy általában viselkedik vele… türelmes, megértő. Megdöbbentem.

Kedvenc karakter: Kingsley, Kingsley, Kingsley… Sosem hittem volna, hogy ennyire szeretni fogom azt az arrogáns, francia… khm. De bírtam a fiatal Eleanort is!

Értékelés: 4,5

Ajánlás:

Igényes Dom/sub, S/M és BDSM történetek kedvelőinek és bárkinek, akiket az előbb felsorolt témák érdekelnek. Mindenkinek, akinek nem elég a szimpla szerelmes regények világa, hanem valami többre vágyik. Ez a könyv nagyon szexi.

MIRŐL szól A szent?

OFF és (SPOILER) a történet margójára 
(ha érdekel, akkor jelöld ki)

A történet kezdetén Nora gyászol, amikor megérkezik egy eldugott erdei házba. Szomorú, magányos, aztán megjelenik a színen Nico, akiről kiderül, hogy ő Kingsley Edge vérszerinti fia.

Nora neki meséli el a fiatalkorát. Azt hogyan, találkozott Søren-nel, aki fiatal jezsuita papként a Szent Szívbe került, amikor az elődje, egy öreg atya rosszul lett. Eleanor 15-16 éves, míg a szőke pap 29 éves a találkozásukkor, és jó pár évet felölel a történetük.

Eleanor bántja magát fizikailag, az iskolában gondjai vannak, a szexualitása ébredezik, a szülei pedig talán az eddigi olvasmányaim során a legeslegrosszabbak. A férfinak beilleszkedési és önelfogadtatási problémái vannak és még a nyakába kapja Eleanort is.

Mivel a történetek között Nora elkufircolgat Nico-val, muszáj lemondania Kingsley „ágyáról”, hogy finoman fejezzem ki magam… és ez az a rész, amitől majdnem eldobtam az agyamat. Mégis ki a firlefranc CSERÉLNÉ EL KINSGLEY-t bárkire? Egyszerűen fel nem foghatom, hogy mondhat le Róla… mármint engemet egyáltalán nem győzőtt meg az új hím, aki feltűnt a színen. No, de mindegy.
Muszáj volt leírnom, hogy totál h.lyének tartom Norát ezért.

Olvassátok el a sorozatot, aztán várom a véleményeket!

Idézetek:
Az élet szimfónia, melyet Isten komponált meg, és amelyet mi játszunk el prelűdökkel, témákkal, tételekkel, szakaszokkal… és hamis hangokkal, olyan sok hamis hanggal. A menny az a hely, ahol meghallhatjuk az először tökéletesen előadott zenét.

– Olvastad Le Marquis de Sade Justine című regényét? Csodálatos könyv. A kis tizenkét éves Justine elszökik egy rendházba, a szerzetesek pedig újra és újra megerőszakolják, orgiákba és verésekbe viszik bele. Szóval ilyen a játék.
Kezdhetjük?
– Honnan tudjuk, ki nyer?
– Az nyer, aki a játék végéig a legkevesebb vért veszíti.
– Jól hangzik – mondta Eleanor. – Én játszom a szerzetest. Maga lesz Justine.
– Ejnye, Kingsley – mondta Søren ugrató hangon –, olyan, mintha már ismerne téged.

– (…) És egy férfi, aki szerelmes egy nőbe, aki egy másik férfiba szerelmes, a második legkétségbeesettebb teremtmény a földön,
– Melyik az első?
– Egy férfi, aki szerelmes egy férfiba, aki szerelmes egy nőbe.
Eleanor nevetett. Kingsley nem.
❖❖❖❖❖
További borítókat pedig a GoodReads-en találsz.
❖❖❖❖❖

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése