2015. augusztus 27., csütörtök



Jodi Picoult: A nővérem húga (könyv és film)


Köszönet a recenziós példányért az Athenaeum kiadónak!
(FB / Weboldal / Moly)


– A szüleid megkérdezték valaha, hogy akarsz-e Kate donorja lenni?
Anna vállat vont. – Hát, mondjuk. Ahogy a szülők meg szokták kérdezni a gyereküket… Már megvan a válasz a fejükben előre. „Ugye, nem te voltál, aki miatt az egész osztályt bezárták délután?” Vagy: „Kérsz még egy kis brokkolit, ugye?”


Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család.
A legidősebb testvér, Jesse már a „sötét oldalon” jár, a középső lány súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából – eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna beperli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul.
A lelki örvények egyre lejjebb húzzák a jogászból lett főállású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyereket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elveszettnek hitt kedvesét is.
A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyors léptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne.
A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi.
   
Könyv információk:

Eredeti mű: Jodi Picoult: My Sister's Keeper
Eredeti megjelenés éve: 2004

Athenaeum, Budapest, 2015
372 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632934556 · Fordította: Kocsis Anikó
Jodi Picoult könyvek a blogon:


Szerintem:
{
Kicsit meg vagyok lőve az értékeléssel, mert nem érzem helyesnek, hogy a témáját tekintve átmenjek lelkendező rajongóba. A regény ugyanis egy rákos gyermek haldoklásáról, a körülötte élők kimerüléséről és arról szól, hogy az alkatrészgyerek bedobja a törölközőt. Mégis hihetetlen módon megfogott, mert a karakterek szerethetőek és sokrétűek, a történet nem csak a haldoklásról és a kétségbeesésről szól. Sokkal több van benne, mint amennyit a fülszöveg leír vagy amennyit a témát tekintve gondolnánk – ráadásul még ízlésesen humoros is!

A Fitzgerald család jobb híján igyekszik a legjobbat kihozni a kialakult helyzetből, igyekeznek jó döntéseket hozni. Megismerve a szülők (Sara és Brian) nézőpontját képtelen vagyok haragudni rájuk, amiért előtérbe helyezik a rákos lányukat (Kate-et) és kevésbé törődnek a fiúkkal (Jesse) és a lányukkal (Anna). A bíró sztorija, az ügyvéd és a jogi gyám párosa és a testvérpárok kapcsolatainak sokszínűsége ráadásul még némi bónusz löketet is adott a történetnek. IMÁDTAM!

Nem annyira „szíven szúrnám magam, csak legyen már vége” –vészesen szomorú történet, ahogy vártam... Viszont Picoult képes úgy közeledni egy történet végéhez, hogy az olvasó torka összeszorul, alig kapunk már levegőt és képtelenek vagyunk nyelni… Zseniális felépített és megírt történet. Lenyűgöző, ahogy a szálakat bonyolítja és elvarrja őket! 
A befejezésnél viszont sokkot kaptam…!

A regény fergeteges lett – annak ellenére ez lett a kedvenc könyvem az írónőtől, hogy tartottam a témájától. (Őszintén elgondolkodtam a szinén transzplantációs témájú Szívtől szívig elolvasásán. Mennyire hasonló vajon?)

Kedvenc szereplők: Campbell. Brian.

Kedvenc részek:
  • Campbell terelése arról, hogy mire van a szolgálati kutyája.
  • Brian csillagász monológjai és mítosz mesélései.
  • Anna és Jesse merengése a láthatatlanság, a jó döntések és a család kapcsán, illetve csak úgy a páros részeik. 

Az új borító szívszorító, mert tökéletes elénk vetíti a haldokló Kate és az őt életben tartó Anna kapcsolatát.

Értékelés: 5
 
Bővebben:
{
A könyv története

A történet röviden arról szól, hogy egy tizenhárom éves gyerek bepereli a szüleit, hogy ne adathassák a veséjét a haldokló nővérének. Pedig egy alkatrész-gyerek, akit azért választottak ki, hogy tökéletes legyen a testvérének… A családban minden a beteg gyerek (Kate) körül forog, de a jogi papírok kézbesítésével a figyelem nagy része Anna felé irányul… Egyszerű lenne a sztori, de nem az.
 
Anna, Kate és Jesse Fitzgerald
A történetet 6 ember folyamatosan váltakozó nézőpontjaiból ismerjük meg:

Brian, a dögös életmentő apuka
  1. a folyamatosan felhasznált Anna a láthatatlansága ellen küzd;
  2. Campbell a szolgálati kutyás ügyvéd egyszerre vív az ügyfelével, a perrel és a magánéletével;
  3. az édesanya, Sara 1990-től a történet jelenéig vezeti az olvasót végig a családjával történt eseményeken – kellemes és kellemetlen emlékek váltják egymást;
  4. Brian imádja a családját, de néha inkább dolgozik, mintsem, hogy velük legyen – a mentő-tűzoltó számára az igazi kikapcsolódást a csillagászat jelenti;
  5. a gyermek, akivel senki nem törődik, és ezért mind mélyebbre süllyed: a legidősebb testvér, Jesse – az ő szemszögében megismerhetjük milyen harmadik keréknek lenni, ugyanis ő se nem beteg, se nem pótalkatrész;
  6. az ügybe a bíró bevon egy jogi gyámot is, akinek a dolga feltérképezni a család kapcsolódási pontjait, kapcsolatát, a kapcsolatuk milyenségét – ő Julia, aki viszont kiszúrja magának egy régi ismerősét is Anna ügyvédjének a személyében.
  7. A sztori legvégén van egy bónusz személy is, ő a fülszövegben említett hetedik szereplő, de szerintem az a legjobb, ha mindenki magának fedezi fel. 

Jake Gyllenhaal és Atticus,
mint Campbell és Bíró
Személyes kedvenc

Az én kedvenc szemszögem Campbell Alexanderé, aki Anna ügyvédje. Egy dögös, modern, elegáns Armani öltönyben tetszelgő nagypofájú ügyvéd, akinek van egy Bíró nevű német juhász szolgálati kutyája, de sokáig nem derül ki, hogy miért kell a kutya. 
Campbellnek imádnivaló válaszai vannak arra, hogy minek neki betanított kutya. Pl.:
  
„A portás egy pillantást vet Bíróra, és elállja az utunkat. – Kutya nem mehet be – mondja. – Elnézést.
– Ez munkakutya. – Látom, hogy erről nem ugrik be neki semmi, segítenem kell. – Tudja, mint Sasszem…
– Maga nem látszik vaknak.
– Gyógyulófélben lévő alkoholista vagyok – mondom neki. – A kutya a sör és énközém veti magát, ha kell…”

Filmajánló (A film Snitt.hu, IMDb és Port.hu adatlapja.)
{
Egyből a könyv elolvasása után álltam neki a filmnek és kisebb-nagyobb szünetekkel végig is néztem. A film megnézése után viszont meghökkenve ültem a babérjaimon, hogy MÉGIS MI VOLT EZ?

Hollywood jött, látott és átírta a filmet.

SPOILER!

A gondjaim a filmmel:

1) A munkamániás Suzanne nagynéni helyett kaptunk egy bentlakó plusz rokont és egy rakat gusztustalan modorú távolabbi rokont, akik természetesen ott lebzselnek a kórházban, hogy mindenki agyára menjenek. (Komolyan szörnyű volt, a végén csodálom, hogy nem verték le őket…)

2) Jesse a könyvben iszik, drogozik és gyújtogat, míg a könyvben vidáman a családjával lébecol vagy el-eltünedezik, amit senki nem vesz észre.

3) Anna és Kate kapcsolata isteni lett, bár a színésznő, aki a haldoklót játszotta – szerintem – néha nagyon bambára vette a figurát. Vagy csak a dorogok/fájdalomcsillapítók miatt?! Mindegy, néha bárgyún mosolygott.

4) Brian akárcsak a könyvben, a filmben is egy szerethető szereplő lett, neki nagyon örültem, hogy alig tértek el az alapstílusától. Bár az asszony odébb lökős rész az rémes volt…

5) A régebben jogász, mostanra főállású édesanya szerepére felvenni a nőt, akiről lesír a függetlenség, aki a legtöbbször vagy buta vagy hideg karaktereket játszik? KOMOLYAN? Annyira volt hihető Cameron Diaz Sara szerepében, mint--- nem is tudom, oh, huppsz, egy másik borzalmas választás:


6) Alec Baldwin Campbell Alexander a dögös, harmincas, beszólós, cukorfalat ügyvéd szerepében?! NEMÁR!!! Komolyan nem lehetett volna a két kulcsszerepre másokat beválogatni? Nagy színészek mindketten, de rémes választások az adott film adott karaktereinek szerepébe… voltak jó pillanataik, de annyi.

7) Apropó, Campbell Alexander. EGYETLEN egy darab szolgálati kutyás poén volt benne és egy minimális utalás sem volt a Juliával való kapcsolatra!

8) Julia Romano, Anna jogi gyámja. EGYSZER, ha felbukkant a filmben.

9) A legkisebb gond az, hogy DeSalvo bíró férfi helyett nő. A legkisebb.

SPOILER vége

A film csupán halovány árnya a könyvnek, ráadásul olyan a vége (is), mintha nem is olvasta volna el rendesen a forgatókönyvíró a regényt. Nem szeretnék senkit lebeszélni róla, mert mindazonáltal, hogy eltér az eredetitől még önmagában egy szerethető történet.


Csak adaptációnak nem jó. HOLOTT teljes párbeszédeket kiidéztek a könyvből! (Aminek örültem.) És annak is, hogy a könyvbéli névpoénokat igyekeztek vászonra vinni – például van egy olyan nevű doki benne, hogy Mark T. Wayne (ejtsd: márk tvéjn (Mark Twain)).

Adaptáció: 5/3 ☆☆☆

Viszont önálló műként abszolút 5 csillagos élmény a film. Picit megszépíti az egészet, beköszön az átlagnéző által elvárt hangos zenei snittekkel nyálassá varázsolt és sírós végkimenetelű történet. Egészen máshogyan megterhelő, mint a könyv – viszont mélyen magamba nézve azt kell, hogy mondjam: így igazságosabb a történet.

Új borítót kaptak:
{
Szeretem az újabb kiadások letisztult, harmonikus színű háttérrel rendelkező, már-már minimalista designú borítóit. Gondolok itt az írónő Sorsfordítók, Találj rám! és Csodalány című könyveire.


Szerencsére a kiadók szeretnek egységesíteni és az olvasók pedig imádják az egységes kinézetű kiadványokat, szóval nekiálltak a régi könyveiket is újraborítózni! Az újra kiadott könyvek:


Az én kedvencem a Törékeny és a Szívtől szívig új borítója, de imádom A nővérem húgának és az Elrabolt az apámnak az új kiadását is. Olyan hangulatos, szépek.

Kedvcsináló idézetek:
{
– Dr. Beata Neaux – mondja a pszichiáter. – 1250 Orrick Way, Woonsocket.
Dr. No. Körülnézek, hogy lássam, van-e még James Bond-rajongó rajtam kívül a teremben. Nyilvánvaló, hogy nincs. Előveszek egy jegyzettömböt, és írok egy cetlit Annának: Ha hozzámenne dr. Chance-hoz, akkor dr. No Chance lenne a neve.
Anna szája kis mosolyra húzódik. Felveszi a leesett tollat, és ráírja a tömbre: Ha Mr. Chance helyett inkább Mr. Bodyhoz menne hozzá, akkor dr. No-Bodynak hívnák.
Nevetni kezdünk, mire DeSalvo bíró megköszörüli a torkát, és feddően néz ránk. – Elnézést, uram – mondom.
/ Campbell
{
Előző életemben ügyvéd voltam. Már-már elhittem, hogy arra születtem, de ez még azelőtt volt, hogy kaptam egy maréknyi szétnyomott ibolyát egy tipegő gyerektől. Még azelőtt, hogy rájöttem volna, a gyermekmosoly olyasmi, mint a tetoválás: örökre szóló műremek.
/ Sara
{
– Miért, hogy néz ki egy apuka?
Egy kicsit elgondolkozik. – Olyan, mint a kötéltáncos a cirkuszban. Mindenkivel szeretné elhitetni, hogy amit csinál, az óriási művészet, de azért látni rajta, hogy csak azért imádkozik magában, hogy átevickéljen a túloldalra.
 / Campbell
{{{{{
Képgyűjtemény a Pinteresten: Jodi Picoult: A nővérem húga.
Különböző My Sister's Keeper kiadások borítói a GoodReads-en!
{{{{{

2 megjegyzés:

  1. A Szívtől szívig is hasonlóan van felèpítve, vagyis ott is mindig más szemszögèből olvashatjuk a dolgokat ès ott is vannak morális kèrdèsek. Nekem ez volt az első, majd a Szívtől szívig a második olvasmányom tőle. Egyedül a sok vallási dolog nem tetszett benne, mert ott nagy szerepet kap a vallás, ès sok magyarázat van azzal kapcsolatban. Viszont June (anya) nagyon szimpatikus volt nekem abban a törtènetben. Blogon írtam róla tavaly nyárom. :) Olvasd el ha gondolod.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meglestem a Picoultról írt dolgaidat... azt hiszem, ha lesz alkalmam, akkor belevágok majd a Szívtől szívigbe. A bejegyzésed alapján megrázóbbnak tűnik, illetve.. Borzalom. Ez is elég megrázó, de az talán rosszabb, amit June átélt. (Na, majd meglátom. :))
      A vallás igazából nem zavar, ha nem megtéríteni akar, hanem véleményt formál. A Csokoládéban is főszál volt a vallás, érdekes élmény volt. Bár bevallom, most inkább a Csodalány miatt gondolkodtam el azon, hogy hogyan írhatja bele az írónő a vallás, mint témát a könyveibe.

      Törlés