2015. február 12., csütörtök



Darren Shan: Zom-B (Zom-B 1.)

(A fordítás a bejegyzésben saját, vagyis nem hivatalos.
Magyarul (még) nincs kiadva.)

„Life’s complicated. Answers rarely come wrapped up nice and simple. There are plenty of people out there ready to tell us what we should and shouldn’t believe. We always need to be skeptical, to look for the sting in the tale.”

~ Az élet komplikált. A válaszok ritkán érkeznek egyszerűen és szépen becsomagolva. Rengeteg ember van odakint, aki elmondja, hogy mit kellene, vagy nem kellene elhinnünk. Mindig szkeptikusnak kell lennünk, figyeljünk a történetek gyenge pontjaira.



Fülszöveg:
Zom-B is a radical new series about a zombie apocalypse, told in the first person by one of its victims. The series combines classic Shan action with a fiendishly twisting plot and hard-hitting and thought-provoking moral questions dealing with racism, abuse of power and more. This is challenging material, which will captivate existing Shan fans and bring in many new ones. As Darren says, „It's a big, sprawling, vicious tale…a grisly piece of escapism, and a barbed look at the world in which we live. Each book in the series is short, fast-paced and bloody. A high body-count is guaranteed!”
Eredeti megjelenés éve: 2012
HarperCollins, London, 2012
218 oldal · ISBN: 9781443415088
Fülszöveg magyarul:

A Zom-B egy radikálisan új, zombi apokalipszisről szóló sorozat, amely E/1 személyben meséli el az egyik áldozat történetét. A sorozat a már megszokott Shan akciókat kombinálja egy pokolian csavaros cselekménnyel, illetve ütős és elgondolkodtató, morális kérdéseket boncolgató szállal a rasszimus elleni fellépésről, a bántalmazásról és hasonló dolgokról.
A Shan rajongók szívét is rabul ejti ez a kihívó történet és még több új rajongót szerez. Ahogyan Darren mondja: "Ez egy nagy, burjánzó, kegyetlen mese... egy darabka rémes menekülés és szúeós megszemlélése a világnak, amiben élünk. A sorozat minden része rövid, gyors tempójú és véres. A nagy halottszám garantált!"



Szerintem:
Egyszerűen odáig vagyok Darren Shan írásaiért! Fenomenális a pacák – kegyetlen a szereplőkkel, meghökkentő módon vezeti fel a sztorikat és ugyancsak meghökkentően zárja le őket. Valamerre még most is keresgélem az állam.

A nyelvezete tetszett, könnyű és könnyedén olvasható.

A borító – az amerikai jobban tetszik, mert az ijesztőbb, ezáltal jobban illik a történethez…

A cselekmény rettenetes, de nekem bejött. Ismét egy ifjúsági zombi apokalipszis. Picit hasonlít a Highschool of the Dead manga/anime egyes részeire, de leginkább alapötletileg. Ugyanis ott elsősorban a túlélés a lényeg, de ebben a regényben inkább a rasszizmus és a csaláson belüli erőszak van a reflektorfényben.

Akiket bírtam: Mr. Burke és Vinyl.

Értékelés: 4

Bővebben (spoilermentes):
A bevezetésnek is nevezhető „Then…” –ben megismerkedünk Briannel, aki Pallaskenryben él és egy buta kisgyerek. Azt hiszem, a bevezetés végén sokkot kaptam, de Darren Shan így ír – igazán nem tudom, miért hittem, hogy nem lesz semmi megdöbbentő már az elején. Aztán Owl Man keresztbe tett.

B Smith egy nem túl szimpatikus vakarcs, aki a piás-agresszív apja miatt olyan, amilyen. A családjuk rettenetes, de összetartó. Így élnek a rasszista surmóék… - a Smith család ékes példája az apai elnyomású családképnek. Mondhatnám, hogy unalmas volt a sztori, de nem igaz. Inkább sok volt benne a számomra unszimpatikus, tőlem távolálló életszituáció. Ugyanakkor sokat foglalkozott B lelkével, a düh rohamaival, a barátaival. A kamaszokra jellemző hovatartozási válságok és lázadások is megvoltak a sztoriban.

A leginkább B-ben mégis a rémálma döbbentett meg. Ismét sokkolt a könyv. Éjszaka más zombi babás rémálmairól és lidércnyomásáról olvasni NEM TÚL MEGNYUGTATÓ! Lehet egy fiktív szereplő rémálmától rémálmodni?? Remélem, hogy nem…

A legunszimpatikusabb szereplő egyértelműen B édesapja, de muszáj elismernem, hogy szereti a kölkét. Amint hall a zombikról, azonnal a gyereke után fut megmenteni – melyik szülő ne tenne így?! Azt hiszem, hogy ez a természetes reakció egy vészhelyzetben. Egy másik unszimpatikus szereplő – Owl Man, aki olyan kulcsfigura, mint a vámpíros sorozatban Mr. Desmond Tiny – épp olyan furcsa kinézetet is kapott: hatalmas szemű, pókhasú, magas pacák. Rémes és ijesztő a kisugárzása.

A baráti társaság jópofa, de inkább bandának nevezném. Az egy szem Vinyl-en kívül senkit nem szerettem meg, ő meg nem is igazán a banda része.

(A bekeretezett rész nagyon spoileres!)

Abszolút pofára estem – B Smith

A főszereplőt végig B-nek hívják, csak így simán – egy betű: B. Volt becézés, B-ster, de igazán nem volt semmi árulkodó jel a teljes nevére. B Smith. Az illusztrációkon sosem szemből látjuk a főszereplőt, oldalról és hátulról szerepel a képeken vagy egy az egyben az ő szemszögéből látjuk a helyzetet.
Amikor a végén az édesapja beszólt, hogy “Don’t shoot! That’s my daughter!” (…)“Becky!” (…) “My girl! My girl!” – na, akkor valami nagyon csúnya szaladt ki a számon à végig azt hittem, hogy fiú! Többször is újraolvastam, aztán vadul visszalapozgattam, hogy volt-e bármi utalás a nemére és csak átugrottam rajta, de nem találtam semmit. (Leszámítva a babás rémálmot, amiben MAMÁzzák, de ez nem zavart meg.)
Ez a vadállat, ez az agresszív látens rasszista és önutáló gyerek egy csajszi… bakker…

A zombik és a heg
A zombik B városában igazából az utolsó harmadban jelentek meg, szóval a könyv nagyrészében csupán híradásokból vagy másoktól hallottunk róluk. A könyv vége is pofáraejtős, de biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül volt emlegetve B sebhelye, ami egy kiskori gyógyszerkísérlet emléke.


Idézetek:
“Well, you are a racist,” he notes.
“No I’m not,” I snap. “I’m talking to you, and you’re hardly Snow White.”
“I’m your token black friend,” he chuckles.
“No,” I sniff. “You’re my token retarded friend.”
~
- Nos, te rasszista vagy! – tette hozzá.
- Nem, nem vagyok. – feleltem. – Épp veled beszélgetek és te sem vagy egy Hófehérke.
- Én vagyok a te jelképes fekete barátod. – kuncogott.
- Nem, - szipákoltam – te az én jelképes retardált barátom vagy.
“You need to let go of my legs, Brian, move back and kneel in front of me.”
“Kneel?” Brian echoed uncertainly.
“Yes,” the man said. “Then close your eyes and say a silent prayer, any prayer will do, or none at all if you’re not religious, although I find that even the most agnostic individual gains a measure of comfort from prayer at a time like this.”

~
- Engedd el a lábam, Brian, lépj egyet hátra, és térdelj le elém.
- Térdeljek le? – visszhangozta Brian bizonytalanul.
- Igen - mondta a férfi. – Aztán csukd be a szemed és mondj el egy néma imát; bármilyen ima jó lesz, vagy végülis semmilyen, ha nem vagy vallásos, habár úgy találom, hogy még a legagnosztikusabb egyedek is kihasználják az imák által nyújtott komfortérzetet az ilyen időkben.
Dad’s a racist and proud of it. He hates anyone who isn’t from England, especially if they’re dark-skinned. In his ideal world the ruling party would be the Ku Klux Klan and he’d go riding through the streets of London on a horse every day with a load of hood-wearing buddies, keeping law and order with a thick length of rope.
Dad’s always warning me of the dangers of racial tolerance. He pushes Aryan books and pamphlets my way. The first picture book I remember reading by myself was Little Black Sambo.

~ Édesapám rasszista és büszke rá. Utál mindenkit, aki nem angliai, különösen a sötétbőrűeket. Az ő ideális világában a Ku Klux Klán lenne a kormányzó párt, és mindennap lóháton járná London utcáit a csuklyát viselő barátaival, hosszú, vastah kötéllel tartva a törvényt és a rendet.
Apám mindig óvott a faji tolerancia veszélyeitől. Folyton árja könyveket és pamfleteket tolt az orrom alá. Az első, magamtól elolvasott képeskönyv, amire emlékszem, a Kis fekete Sambo* volt.
(*sambo – indián-néger keverék)
☣ ☣ ☣ ☣ ☣
Képgyűjtemény a Pinteresten: Theme - Zombie.
Különböző Zom-B (Zom-B #1) kiadások borítói a GoodReads-en!

☣ ☣ ☣ ☣ ☣

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése