Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet (Tündérföld 1.)

„És tudok egy titkot, amit te nem: én nem a gazember vagyok. Nem vagyok gonosz nagyúr. Ebben a mesében én a királylány vagyok.”

Fülszöveg:

♡

Szeptember egy kislány, aki kalandokra vágyik. Amikor a Zöld Szél és egy Leopárd Tündérföldre invitálja, természetesen elfogadja a meghívást. (Te talán nem tennéd?) Tündérföldön azonban nagy a zűrzavar, és egy tizenkét éves kislányra, egy könyvszerető sárkánygyíkra és egy Szombat nevű, különös és majdnem emberi kisfiúra hárul a feladat, hogy legyőzzék a gonosz Márkinőt, és helyreállítsák a rendet.

Catherynne M. Valente részletekben kezdte el közölni Szeptember kalandjait az interneten; a történet rengeteg rajongót és az évtized legjobb netes írásművének kijáró Culture-Geek díjat hozta el számára.

♡

Eredeti mű: The Girl Who Circumnavigated Fairyland in a Ship of Her Own Making

Eredeti megjelenés éve: 2011

Ciceró, Budapest, 2013

274 oldal · keménytáblás · 
ISBN: 9789635397938 · 
Fordította: Kleinheincz Csilla · Illusztrálta: Ana Juan

♡

A folytatás értékeléséhez kattints ide!

Szerintem:

♡

Réges-régen várólistás volt már ez a könyv, alig féléve feküdt nálam kölcsönben – erre egy kihívás adta hirtelen szeszély által vezérelve kaptam fel és olvastam el, kevesebb, mint egy nap alatt. Mea culpa, hogy eddig húztam! Nem értem, hogy tologathattam eddig…

Ez egy fantasztikus mese, bár kissé idősebb gyermekeknek való, hiszen meglehetősen kegyetlen. Csodaszép történetvezetése van, nincsenek felesleges karakterek és minden szépen egybesimul a legvégén!

Viszont kegyetlen és kiszámíthatatlan. A tündérmesékben tudjuk, hogy a jó győz, legyőzi a rosszat és senkinek nem esik bántódása. Valente könyve nem ilyen, mert féltjük a megszeretett lényeket, sajnáljuk őket és elsírjuk magunkat a keserű történeteiken.

Borító: csodaszép, akárcsak az illusztrációk. Szeretem az ilyen picit darkos, picit elvontabb ábrázolásokat.

A legszomorúbb rész: egy egész fejezetnyi volt! (19. fejezet – Órák)

A kedvenc részem: sok volt, de a leginkább a máridok életéről szóló rész tetszett.

Kedvenc szereplők: ki nem? Imádtam a Kulcsot és Ellyt, a könyvgyíkot! (Meg a narrátor szövegét…)

Összességében: alig várom, hogy eljöjjön a tavasz!

Értékelés: 5

Tündérföldéről bővebben:

♡

A Rémgyapjú-erdő, aminek nem is értem a nevét…

Vannak különösen kiemelkedő részei a történetnek, amiknek talán nem is szabadna egy gyerekkönyvben szerepelniük. Ilyen a Halál erdeje például… Én imádtam, holott nem kicsit depresszív, komoly részről van szó. Mégis felolvasnám a gyerekemnek, mert tanulságos a történet és igazán jó dolgok vannak elrejtve a történetben:

• „A halál nem a matt… inkább olyan, mint egy bűvésztrükk. Nem győzhetsz, akárhogyan rakosgatod a királynőt.”
• „Ne rontsd el a mát azzal, hogy a holnapot siratod!”
• „Tudvalevő, hogy az olvasás semmihez sem fogható módon gyorsítja a szív növekedését.”
• „Olyasvalakinek tűnik, mint aki sok időt tölt könyvtárakban, vagyis a legjobb fajta embernek.”

Út, Élet, Ész vagy Szív?

Persze ez nagyon a végén van már történetnek. Az egész történet ott lendült be nálam, hogy Szeptember elért egy keresztúthoz, ahol 3 felé mehetett tovább és döntenie kellett:

Keleti karja arra mutatott, amerről Szeptember érkezett, és belső oldalára valaki mély, elegáns betűkkel ezt véste:

ERRE ELVESZÍTED AZ UTAD

A sziklák orma felé mutató északi karon ez állt:

ERRE EVESZÍTED AZ ÉLETED

A tengerre mutató déli karon:

ERRE ELVESZÍTED AZ ESZED

A kis hegyfok és az apadó aranypart felé mutató nyugati karon pedig ez:

ERRE ELVESZÍTED A SZÍVED

Szeptember döntése után az Olvasó akarva-akaratlanul megáll és elgondolkodik, hogy vajon jól döntött-e a gyermek? Mit választottam volna én? Nagyon tetszett, hogy a történet elején ígért veszteségre a végén tényleg fény derül, bár máshogy, mint ahogy gondoltam.

Esküvői lakoma ősszel

Írás közben eszembe jutott egy másik kedves rész is! Van egy olyan esküvői lakoma, ami közben és után nagyon irigyeltem Szeptemberéket! Persze a kajálás, éhség és a különféle étkek kiemelkedően sokszor szerepelnek a történetben – ennek is betudható a folyamatos éhségem olvasás közben.

Visszatérve az esküvőhöz. Két manóc lakodalmára toppantak be a kalandorok és mindenféle finomságot megkóstoltak, de…! És ez egy nagyon fontos DE, ugyanis először irodalmi kalandozásaim során találkoztam össze minden menü királyával, ami csakis egy csodaszép álomban születhetett: Gagana tojás!

A Gagana tojás nem tojás, hanem „egy sokszínű, cukormázas burok, mely egy teljes menüt tartalmaz”! Nyolcféle nyolc színű gőzölgő folyadék (például: sült gesztenye és méz-, fügés sütemény-, citromos-, melasz ízű folyadék), egres ízű tea és még „egy aranyló, roston sült madár fészkelt egy olajjal átitatott kenyér, brandyben főtt kagylók és több csípős, fűszeres gyümölcs társaságában”.

Igazán tetszett ez a különös, kissé aggasztó-ijesztő történet még úgy is, hogy a fejezetek alcímei (gyakran) néha előre lelőtték a poént.

Ajánlom: Bárkinek, aki szereti a tündérmeséket, de nem annyira, hogy ne férne el mellettük egy furcsább féle tündérmese is.

Idézetek:

♡

– Te ki vagy?

– Én vagyok Halál – mondta a teremtmény. – Azt hittem, ez nyilvánvaló.

– Hiszen olyan pindurka vagy!

– Csak azért, mert te is kicsi vagy. Fiatal vagy, és távol a Halálodtól, Szeptember, ezért olyannak látszom, mintha nagyon messziről néznél – nagyon kicsi vagyok és nagyon ártalmatlan. De mindig közelebb vagyok, mint ahogy a látszat mutatja. Ahogy növekedsz, úgy növekszem veled együtt én is, amíg végül hatalmasan és sötéten magasodom az ágyad fölé, te pedig behunyod majd a szemed, hogy ne is láss.

♡

–A tündérek egykor békák vótak. Kétéltűek, értem? Nohát, békának lenni nem volt jó móka, úgyhogy fogtuk magunkat és elloptuk a jobb darabokat – a szitakötők szárnyát, az emberek arcát, a madarak szívét és a különbféle kecskék és antilopfélék szarvait, az ifritek lelkét és a tehenek farkát, és milliószor millió perc alatt fejlődtünk ki, akárcsak ti.

– Én… nem hiszem, hogy így működne az evolúció – mondta halkan Szeptember.

– Ó? A neved meg Charlie Darwin, mi?

♡

– Márid vagyok. A dzsinnek a levegőben születnek. A levegőben élnek. A levegőben halnak meg. Felhőtortát és viharrostélyost esznek, és villámsört kortyolnak hozzá. A máridok a tengerben élnek. A tengerben születnek. A tengerben halnak meg. Belsejükben mindig zúg a tenger. Mindig dagály van. Bennem is. És igen, kívánságokat teljesítünk.

♡♡♡

Képgyűjtemény a Pinteresten: Könyvek - Catherynne M. Valente.

Különböző kiadások borítói a GoodReads-en!

♡♡♡