2015. január 30., péntek



Jean Webster: Kedves Ellenségem! (Nyakigláb Apó 2.)



„Megszűnt az egész külvilág. Minden, ami érdekel, itt fekszik ezen a magas kerítéssel körülvett kis területen.”


Fülszöveg:
{
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mi nehezebb? Száztizenhárom árva gondját viselni, egy árvaházat eligazgatni minden szakmai tapasztalat nélkül – avagy puhára főzni, mosolyra fakasztani egy mogorva, goromba, ámde tiszteletre méltó skót orvost?
Nos, ennek csak Sallie McBride, e „kétfrontos” küzdelem szenvedő alanya a megmondhatója. Szerencsére kudarcairól, győzelmeiről rendszeresen tájékoztatja legjobb barátnőjét, Judyt, az immár révbe ért egykori árvaházi növendéket. 
A kismama címmel is megjelent.
{
Eredeti mű: Jean Webster: Dear Enemy
Eredeti megjelenés éve: 1915
Móra, Budapest, 1989
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631165396 · Fordította: Borbás Mária · Illusztrálta: Jean Webster
{

Szerintem:
{
Nagyon aranyos, kissé meredek, de élvezetes történet. Szerencsére Sallie által Judy életét is nyomon követhetjük, mert ezekre a levelekre mindenki válaszol, hiába csak egy szereplő írásait olvashatjuk el. Haláli volt és imádtam: Dr. Robin McRae személye, becenevei és a vendégség nála. Persze elég makacs és tipikus skót, de a szintén makacs Sallie-t sem féltettem. Bájos, vörös hajú, pimasz teremtés, akit majdnem annyira lehet szeretni, mint Judyt.


„Magának akkor kellett volna élnie, amikor minden ember a maga külön barlangjában lakott, a maga külön hegyén.”


A szereplők érezhetően fejlődnek a történet folyamán, de leginkább Sallie fejlődése tetszett. Abszolút nem ezt vártam a történettől, továbbá sokáig nem tudtam a címét se összeegyeztetni a szituációval, de kellemesen csalódtam. Mégsem érdemli meg az 5 csillagot, mert bár szerettem a szereplőket és a cselekményt, több olyan kiszólásuk volt a szereplőknek, amiken felidegesítettem magamat. (Bővebben lejjebb.)

Értékelés: 4

Idegbaj, hiszti és a bővebben rovat:
{
A történetről:

Judy régi osztálytársára bízná a régi árvaházát, aki nem örül neki és nem is akarja elvállalni, de elmegy megnézni a helyet. Persze Sallie McBride forróvérű ír nőszemély, aki elborzad a látottakon és azonnal nekiáll rendbe rakni a helyet. Mindezt az ő leveleiből tudjuk meg, ugyanis több emberrel is folyamatos levelezésben van – igen aktívan, akár több napig is ír egy-egy levelet. Élvezetes olvasmányok, mindenre kitér az írásaiban. Érdekes a szerelemről alkotott felfogása, érdekes az eredeti hozzáállása az élethez, de őszinte ember és ez nekem nagyon tetszett.

Szóval a történetben azt követhetjük végig, hogyan válik jobbá maga az árvaház és miként változnak meg a hozzá közelállók. Gördülékeny sztori, kicsi difivel, ami lehet, hogy csak engem bántott.

SPOILER! Hol csúszott el nálam a sztori?

Borzalmas, ahogyan a nem áldott természetű, nem göndör fürtös, nem kékszemű kölköket „fikázzák” folyton, mert bezzeg azokon könnyű lenne „túladni”. Szívfájdító. Egyébként Sallie is meredek a gyengeelméjű gyerekekkel foglalkozó résznél. Komolyan? Arzént a gyerekeknek? (88-91. o., Móra) Marha nagyot röhögtem... jah, nem.

Cyrust eléggé lezáratlannak érzem, bár gondolom maradt a nem túl kötekedő, új önmaga?! Mindenesetre az ő enyhén nőellenes gondolatain sokat mosolyogtam. Ilyen is volt, tipikus akkori férfi…

Kedvenc borító:
{
A spanyol, 1993-as Editorial Atlántida kiadású borító tetszik a legjobban. Címe: Mi querido enemigo! A többi valahogyan nem jön be és nem is igazán találtam olyat, amit elfogadnék egy új magyar kiadás borítójaként. (Ami összességében jó hír, mert habár szeretem szép borítósan újravásárolni a könyveket, de elég sok új, első megjelenés is van, amit szeretnék a polcomon tudni!) 



Idézetek:
Karen Gillan
a tökéletes Sallie McBride
{

Ha nem harcolok ellene minden erőmmel, még a végén eléritek célotokat, és hasznos embert faragtok belőlem.

{

Egyszerűen csak egymáshoz nem illettek; és ha két ember nem illik egymáshoz, nincs a világon olyan szertartás, amely egyesíthetné őket.

{

Minél többet tanulmányozom a férfiakat, annál jobban megszilárdul az a meggyőződésem, hogy mindegyikben egy kölyök lakik, csak olyan nagyra nőtt, hogy már nem lehet elfenekelni.

{ { { { {
Képgyűjtemény a Pinteresten: Random Pictures For My Blog.
Különböző kiadások borítói a GoodReads-en!
{ { { { {

2 megjegyzés:

  1. Ma láttam meg a magyarblogokon ezt a könyvet, én imádom! Nekem semmi de semmi problémám vele. Az árva (ill. nem árva, de évi egy lapot kapó gyerek) gyerek nagy probléma. Sallie-nél jobb igazgatónőt nem is kaphattak volna. Persze lehet, valaki direkt problémás gyereket akar örökbefogadni szörnyű háttérrel, de a többség nem szereti a problémákat, valljuk be, magunk sem. SOS faluban dolgozó barátnőm sztorijai alapján semmi se semmi nem változott a regény megjelenése óta. Kisgyerekekkel talán még könnyebb is (mondjuk nem játszik szerepet a nemi erőszak az árvaházban!).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van, abszolút jól jártak vele az árvák és tényleg élmény, ahogyan újít! Csak a ciánozásos "viccel" nem ért el nálam semmi jót. Utána már idegesítettek a gyengébb, de leszóló beszólások.
      Nagyon erős barátnőd lehet, én öcsémék speciális általános iskolájában sem bírtam pár óránál tovább segíteni :( Örülök, hogy a könyv az emészthetőbb részét fogta meg a hátrányos helyzetnek (és nincsenek benne nemi erőszakos részek....).

      Törlés