2014. december 7., vasárnap



Sir Arthur Conan Doyle: A félelem völgye (Sherlock Holmes 7.)



„Watson szerint én a való életből is drámát csinálok. Biztosan elveszett bennem egy színész, és az mindig jól megrendezett előadást akar látni.”

Ide tartozik az ifjú Sherlock Holmes-ról írt bejegyzésem.
A.C. Doyle: Sherlock Holmes bejegyzéseim: 1., 2., 3.4., 5., 6.

Fülszöveg:
Mivel nincs hozzá, így jobb híján én foglalnám össze. Anitiger, s. k. -

Sherlock Holmes egy levelet kap Fred Porlock álnéven futó besúgójától, aki a Professzor keze alatt dolgozik – az üzenet rejtélyes: néhány szám és pár szó csupán. Új ügy? Igen! Hamarosan be is fut MacDonald felügyelő egy érdekes hírrel. Így kezdődik a regény…

A történet igazából két szálon fut: Holmes és Watson idejében az angliai Birlstone-ban és 1875-ben Amerikában (húsz évvel az angliai rész előtt). A birlstonei gyilkosság megoldása után az odavezető cselekményeket is megismerheti az olvasó: egy amerikai gyilkos bandába becsatlakozó férfi történetét.

(A borító csak azért angol, mert magyarul nincs külön kiadása ennek a regénynek! Ez az angol meg tetszett.)

Az általam olvasott kiadás:

Szukits, Szeged, 2001

542 oldal · ISBN: 9639278025 · Fordította: Ádám Szilvia, Árkos Antal, Katona Tamás, Lengyel Miklósné, Nikowitz Oszkár, Takácsy Gizella, Tiborszky Péter

Szerintem:
Nagyon tetszett a történet felvezetése a kódolt üzenettel és a megfejtésével, de hamar elvette a kedvem, hogy már megint egy különc, Amerikában meggazdagodott ember az áldozat…
Elég nagyot tévedtem!

Isteni rész, mert egy igazi csavaros és pofára ejtős történet! Mire nagy nehezen rádöbbentem, hogy kicsoda az elkövető, máris kapok egy újabb történetet, ami miatt megbocsátok neki mindent. Aztán ismét megharagszom rá és ismét reménykedem a felmentésében. (Egyébként ez komoly? Szabad Férfiak Páholya? Pardon, de ez így elég poénos.)

Pedig nem zavaros, inkább zavarba ejtő.

Lepadlóztam.


„Ha a bűnösök vasúti menetrend szerint cselekednének, 
mindannyiunknak sokkal kellemesebb volna az élete.”


Értékelés: 5
Részletesebben:
A történet felépítése:

Bevezetés – Holmes és Watson megkapja a titkosított üzenetet, aztán jön a felügyelő

Első rész – Birlstoneba vezet az út, egy gyilkossághoz. Az áldozatnak kastélya van, felvonóhidas. Amit minden estére felvontat… Minden akad, ami segít félrevezetni az olvasót: legjobb barát, rossz színész asszonyka, süket szolgák, vérnyomok, kártya az áldozat mellett, hiányzó dolgok, bónusz dolgok…

Második rész – egy ír férfi boldogulását követjük nyomon, aki épp felveszi a kapcsolatot a Szabad Férfiak páholyával az új városában. Beilleszkedik, szerelembe esik, minden összezavarodik, aztán tovább és még tovább bonyolódik a történet

Lezárás – Holmes hírt kap, én meg elszomorodom

A regény

Összességében egy TÉNYLEG jól felépített és tökéletesen megírt krimiről van szó, amiben annyi szálon félremehet az, aki tippelget, hogy egy idő után feladtam és csak élveztem a sztorit.

Szinte 5 oldalanként ráncolhattam a homlokomat, hogy megint megcsavarta az író! Még mindig tud újat mutatni nekem.

Annyi morcom lenne, hogy itt még javában él Moriarty professzor, szóval még így – az Összeseket olvasva SEM tudom kronológiai sorrendben elolvasni! Nem is igazán panaszkodom, hiszen felfújtnak éreztem az ügyet a Professzor és Holmes kapcsolata körül, mert elég soványka volt a közös történetük.

Pro: jobb elmélyülés Holmes és Moriarty párharcában.

Kontra: azért vadásztam le az Összeseket, hogy ne kelljen a sorrendben merengenem.

HIBA!

Egyetlen dolgot tudok felróni a könyvnek, illetve inkább a fordítónak:


„Leszállt az este, s erős blizzard fújt, így csaknem üres volt már az utca, de néhány léhűtő követte a csoportot, és a láthatatlanságuktól felbátorodva szitkokat szórtak a fogolyra.”


Komolyan? Erős blizzard? Muszáj volt felröhögnöm, ami eléggé kizökkentett – pedig tűkön ülve vártam, hogy mi lesz McMurdóval! 
Idézetek:

– Tagja vagy a szakszervezetnek?
– Persze.
– Akkor, gondolom, kapsz munkát. Vannak barátaid?
– Még nincsenek, de tudom, hogy fogok barátokat szerezni.
– Hogyan?
– Tagja vagyok a Szabad Férfiak ősi rendjének. Minden városban van páholyuk, és ahol páholy van, én találok barátokat.

– Na – mormogtam –, talált valamit?
Csendben állt mellettem, gyertyával a kezében. Azután sovány alakja fölém hajolt.
– Mondja, Watson – suttogta –, félne maga, ha egy szobában kéne aludnia egy holdkórossal, egy agyalágyulttal, egy hülyével, akinek megbomlott az agya?
– Egy cseppet sem – válaszoltam megdöbbenve.
– Az nagy szerencse – mondta, és egy szót sem szólt többet aznap éjjel.

– Gondolja, hogy valaki áll mögötte?
– Nem gondolom, tudom.
– Az a professzor, akit már többször is említett?
– Pontosan.
MacDonald felügyelő elmosolyodott, szemhéja megrebbent, amint rám nézett.
– Nem akarom eltitkolni maga előtt, Holmes úr, hogy mi a rendőrségen úgy gondoljuk, magának egy kicsit mániája ez a professzor.

☠☠☠☠☠
A képek a „Sherlock Holmes Thing's” Pinterest táblámról és a „Oh my Sherlock...” nevű WeHeartit gyűjteményemből származnak, ott többet megtudhatsz róluk és további képek várnak. Különféle „The Valley of Fear” borítók a GoodReads-en.

☠☠☠☠☠

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése