2014. november 1., szombat



Itó Projekt: < / Harmónia >



„Az emberélet nevű társadalmi erőforrás pocsékolása a legmegvetendőbb szociális probléma.”


Fülszöveg:
z
Ebben a jövőben az egyén teste közös tulajdon. Légy egészséges! Légy boldog! Akkor is, ha nem akarod.
Utópia végre megvalósult, hála az orvosi nanotechnológiának és a társadalmi jólétet szabályozó törvényeknek. A rendszer azonban, amely az állampolgárok egészségét hivatott őrizni, ellenük fordul. Az egész emberiség egy titokzatos elme túszává válik.
Kirie Tuan, a diktatórikus jóindulat ellen egykor öngyilkossági kísérlettel lázadó lányt a múltja kísérti, miközben az Egészségügyi Világszervezet tagjaként versenyt fut az idővel, hogy megmentse világát.
Te mit adnál meg azért, hogy harmóniában élhess magaddal?

z
Eredeti cím: ハーモニー (Hāmonī) / Eredeti megjelenés éve: 2008
Ad Astra, Budapest, 2012 / 308 oldal · ISBN: 9786155229138 · Fordította: Mayer Ingrid, Oroszlány Balázs
z

Szerintem:
z

Japán sci-fi egy disztópiában. Tulajdonképpen kevés kiadással és relatíve sok irodalmi díjjal rendelkezik, név szerint: Philip K. Dick Award for Special Citation (2010), Seiun Award for Best Japanese Novel (2009), Nihon SF Taisho Award (2009), SF ga Yomitai for Best Japanese SF of the Year (2009).*
*forrás: GoodReads
Akkor mégis miért olvasom?

<list:okaim>
<o:Imádom Japánt és a japán szerzőket!>
<o:Imádom a technológiát!>
<o:Kellett még egy sci-fi erre a hónapra valami kihíváshoz>
<o:Belelapoztam és megtetszett a programozói minta.>
<o:Persze már jóval előtte megfogott a borítója, ami Sánta Kira gyönyörű munkája.>
<o:Disztópia.>
<o:Utópia.>
<o:Techno-thriller.>
</list>

„A WatchMe segítségével az ember kiszervezte a betegségeket és a betegség érzését is.”

Őszintén szólva nekem baromira bejött ez az (online) betegségmegelőző, betegségelfojtó dolog! Csírájában elfojtott rák, pillanatok alatt ható gyógyszerek és fájdalomcsillapítók. A test, mint egy jól karbantartott szerkezet. A baj az, hogy nagyon-NAGYON szélsőségessé vált a dolog… szóval hiába tetszett, ha mellette megértettem a főbb szereplők ellenérzéseit is. Így lesz az utópiából disztópia / disztópiából utópia és ezt nagyon jól beleépítették a sztoriba! (Csak azért nem teljes pontszám, mert sok az öngyilkosság és a gyilkosság benne az én ízlésemhez.)


Nem tetszett: Könyv = Halott Médium!


Tetszett: a temetkezési módszer.


P.S.: Akarok ThingList-et. És ezt a könyvet megfilmesítve.


Értékelés: 4,5

Bővebben:
z
A történet felépítése

1. rész – Igazából felvezetés, amiben keveredik egy rémes múlt és elbaltázott jelen. Kirie Tuan szemszögéből egy izgalmas, de szörnyen egészséges jövőben. A kíváncsiságom hamar unalommá szelídült, aztán a vége megdöbbentett-felrázott.
2. rész – Nyomozás, utána járás. Szintén döbbenetes zárással.
3. rész – Irány Bagdad, a nyomozás folytatódik és bekopog az Interpol is. Érdekesen érzékletes a tomboló paranoia ábrázolása…
4. rész – Irány Csecsenföld. Abszolút nem az a befejezés, amit vártam. Abszolút nem az az ok, amit gondoltam. Viszont Uwe Vohl végre egy szimpatikus (mellék)szereplő!
Epilógus – Sokk-hatás!

Összességében jól felépített, ki nem található befejezésű és kreatív cselekményű történet. Olvasás közben nem kisléptékben gondolkodik az Olvasó, hogy mit tenne a főszereplő helyében, hanem az egész Vitális Társadalom helyrehozatalán vagy tönkretételén mereng el. Szerintem ebben a sztoriban mindenki találhat olyasmit, amivel együtt tudna élni, de olyat is, amivel képtelen lenne! Elég provokatív kis könyv, nem pihentet. 

Végeredmény:

Lennék spirálcenzor vagy bármi ebben a jövőben. Simán beolvadnék, ha cserébe nem leszek beteg és nem érzek fájdalmat. Azt nem tudom, hogyan lennék meg könyvek nélkül – szóval esélyes, hogy az összes fizum elmenne a papíralapú „halott médium” gyűjtésére! Az én utópiám az ő disztópiájuk! :) Tényleg csak ne lenne ilyen szélsőséges a dolog… a maximálisan megengedett koffein tartalomnál pöttyet elszomorodtam, mert tuti nem férne bele a napi fél bögre kávém és 1,5 liter teám… Ugye?!

Azt sem hiszem, hogy tudat nélkül lehetne élni vagy törekedni kéne a tudat nélküli életre… Ez az egész addig utópia, amíg hagynak dönteni a MediWatch felől. Valami elkülönített életmód talán megoldás lenne az ellentétekre. Egyébként ilyen ez a könyv, folyamatosan azon kattog az agyam, hogy miként lehetne jól kivitelezni ezt az egészet! A hangsúlyosabb történelmi, ideológiai, satöbbi részeknél sokszor éreztem, hogy elbambulok, és azon gondolkodom, ez vajon mikor romolhatott el és helyre lehetne hozni.

Mondjuk ez a test közös vagyon dolog azért idegesített ahányszor elhangzott a könyvben (szóval olyan 4-5 oldalanként)! Ettől tuti epét köpnék, ha naponta felhívnák rá a figyelmemet!

A könyv trailere:
z
Idézetek:
z

– Ezért kell öngyilkosoknak lennünk…? Hogy a támadás egyik láncszemeként magunk válasszuk a halált?
Miach közömbösen bólintott Cíannak.
– Mert fontosak vagyunk nekik, mert a jövőnk érték a számukra. Mi vagyunk az infrastruktúrájuk. A testünk a vagyontárgyukká vált, ezért kell elrabolnunk. Hogy világgá kürtölhessük: a testünk a sajátunk. Annyi az egész, hogy éppen a testünk volt csak kéznél, amikor kárt akartunk tenni az infrastruktúrájukban.

z

Vége az örökkévalóságnak.
Az emberek a születésüktől fogva a százvalahány évesen bekövetkező halálukig
nem szenvednek semmiféle betegségtől, és nem kell végignézniük semmilyen
szörnyűséget. A világot átitatja a kellem.
<list:dialogue>
<d:Mozdulatlan az idő>
<d:Állandó a tér.>
</list>
És ez a délibáb egy pillanat alatt semmivé lett.

z

Be vagyunk zárva abba a jövőbe, amit a régiek megálmodtak.
(…)
Az emberiséget bezárták egy végtelen kórházba.

z z z z z
A képek a Harmony by Project Itoh Pinterest táblámról származnak.
Különböző kiadások borítói a GoodReads-en!
z z z z z

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése