2014. augusztus 8., péntek



Stephanie Perkins: Anna és a francia csók (Anna és a francia csók 1.)



„Ha volna egy euróm minden hülyeségért, amit valaha tettem, meg tudnám venni a Mona Lisát. Minden rendben lesz.”
- Josh



Fülszöveg:
Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem volna foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket.

Eredeti mű: Stephanie Perkins: Anna and the French Kiss / Eredeti megjelenés éve: 2010

Könyvmolyképző, Szeged, 2012 / 384 oldal · ISBN: 9789632457147 · Fordította: Pásztor Judit
Szerintem:

Ez egy aranyos, romantikus könyv – tökéletes kikapcsolódásra, de nem fogja megváltani a világot. Igazából egy az egyben rendben volt nálam ez a könyv – a mozizás és az e-mailezgetéses kapcsolattartás csak emelte a könyv élvezhetőségének színvonalát.

Amit nagyon-nagyon-nagyon akarok jelen pillanatban (a könyv letétele után): elmenni Párizsba és lehetőleg mindent megnézni, kipróbálni, megkóstolni és felderíteni. A Shakespeare and Company könyvesbolttól a Notre-Dame-on át a St. Étienne katedrálisig mindent látni akarok!

Lehet kövezni, de szerintem durván mázlista Anna ezzel a párizsi bentlakásos sulival. Mondjuk dupla mák, amiért ilyen szimpatikus kis társaságba keveredett. Főőőőőleg…..

Étienne St. Clair *hatalmas sóhaj* nehéz elvonatkoztatni, mert engemet már a 8. fejezetben meggyőzött arról, hogy szuperédescukorpofa pali – egészen pontosan Franciaország útjainak nulla kilométerpontjánál kezdtem el rajongani érte.

Étienne St. Clair nem egy tipikus regényhős, mert már-már alacsonyabb Annánál. Nekem nincs ellenemre az azonos méretű pasi, de aki egy nyúlánk, magas srácot bír csak elfogadni főszereplőként, az azonnal felejtse el ezt a könyvet! Amerikai srác angol akcentussal és francia névvel. Párizsban. Szuper nemzetközi, szuper szexi variáció.

Kedvenc részem: Amikor Anna rádöbben, hogy mennyi mozi van Párizsban!

Értékelés: 5

…a rémes részek - spoiler:

Elég kötözködős vagyok, pláne nem szoktam csendben várni, míg megoldódnak a gondjaim. Baromságnak gondolom, hogy Anna 5 napig kenyéren és gyümölcsön élt, mert: 1) nem mert se megkérni senkit, hogy kérjen neki enni; 2) a modern világban nem bírt valamilyen mobilalkalmazást találni, ami fordít neki; 3) de még csak egy szerény kézi szótárat sem szerzett, hogy titokban lefordít 1-1 szót vagy sort a menüről.

Agyam eldobom... A másik dolog, hogy egy szuper helyen van (vagy mindegy hol, de távol otthontól), ahol rengeteg érdekes látnivaló, több izgalmas múzeum és helyi különlegesség (kávézók, pékségek, cukrászdák) van ÉS OTTHON ÜL a szobájában?! Neee… Amint lett volna egy kis szabadidőm fogom magam és a nyakamba kapom a várost! Tudom, tudom, ez volt a cselekmény… na.

Egyébként szimpatikus, bár csöppet esetlen és tehetetlen ez az Anna Oliphant. Vannak mélypontjai, de többnyire bírom a csajt – ha másért nem, akkor a mozifilm kritikus blogja miatt!

Kamaszok egy idegen városban, szülői felügyelet nélkül, elhanyagoltak és tulajdonképpen csak egymásra számíthatnak. Kamaszok, kamasz gondokkal és kamasz gondolatokkal. Kamaszos félszegséggel. Bár mindig elég nagyszájú és agresszív (khm… elutasító és befelé forduló – mondaná a pszichiáter) voltam, azért emlékszem az ilyen tipikusan tizenéves agybajaimra. Csak emiatt érdemli meg mégis az 5 csillagot a könyv! Hihető! Akár az egész könyv elhihető…

Kivéve a vége, ami tündérmesébe illően minden szálat elvarr és szuper-über-cuki-hatalmas-rózsaszín HAPPY END, ami az ilyen könyvek sajátja! (Persze Olvasó boldog, mert megszerette a szereplőket!)

Érdekesség:

Gyászos pillanat volt, amikor az egyik tanóra alatt Anna mellett felbukkant Isla és hangosan ujjongtam, hogy Jaj, Ő lesz a 3. részben! Ássatok el… Egyébként utánanéztem az angol fülszövegnek:

SPOILER!
Angolul:

From the glittering streets of Manhattan to the moonlit rooftops of Paris, falling in love is easy for hopeless dreamer Isla and introspective artist Josh. But as they begin their senior year in France, Isla and Josh are quickly forced to confront the heartbreaking reality that happily-ever-afters aren’t always forever.
Their romantic journey is skillfully intertwined with those of beloved couples Anna and Étienne and Lola and Cricket, whose paths are destined to collide in a sweeping finale certain to please fans old and new.

Magyarul általam:

Manhattan csillogó utcáitól a holdfényben úszó párizsi háztetőkig… szerelembe esni könnyű az olyan reménytelen álmodozóknak, mint Isla és a befelé forduló művész, Josh. De a végzős évükben muszáj szembenézniük a szívszorító valósággal, hogy a boldogan-éltek-amíg nem tart mindig örökké.
Romantikus utazásuk összefonódik a már megszeretett párokéval – Anna & Étienne és Lola & Cricket -, és útjaik egy elsöprő finélával zárulnak le, a régi és az új rajongók örömére.

Lolát nem tudom, hogyan illeszkedik a Párizsi bentlakásos iskola lakóinak történetébe, viszont Isla és Josh szerelmi története kicsit visszás számomra. Bírom Rashmit, akármilyen maximalista is és nekem tetszettek együtt a fiúval. Persze Josh-t is bírom és ő az egyetlen, akiről komolyan azt gondolom, hogy megérdemel egy saját részt.

Idézetek:

A legjobb barátnőm szómániás. Az egyik legféltettebb kincse egy Oxford Angol Értelmező Szótár, amit gyakorlatilag fillérekért vett két évvel ezelőtt a bolhapiacon. Az Oxford Angol Értelmező Szótár húszkötetes sorozat, amely nemcsak az összes angol szó minden egyes jelentését tartalmazza, hanem a történetüket is. Bridge időről időre elejt valami ritkán használatos szót a beszélgetései során, mert imádja nézni az emberek kínos feszengését, és hallgatni a zavart habogásukat.

Lenézek, és meglepődve látom, hogy egy kis kőkörben állok. A közepén, pontosan a két lábam között rézszínű nyolcszög van csillaggal, körülötte kőbe vésve pedig a következő szavak olvashatóak: POINT ZÉRO DES ROUTES DE FRANCE.
– Mademoiselle Oliphant – szólal meg St.Clair ünnepélyesen. – Ezek a szavak azt jelentik, hogy „Franciaország útjainak nulla kilométerpontja”. Más néven ez az a pont, ahonnan Franciaország összes távolságát mérik. – Megköszörüli a torkát. – Ahol minden elkezdődik.
Ránézek. Mosolyog.
– Üdv Párizsban Anna! Örülök, hogy itt vagy.

Aztán esni kezd az eső, ezért beugrunk egy könyvesboltba a Notre-Dame-mal szemben. A sárga-zöld lógón ez áll: SHAKESPEARE AND COMPANY.
Belül óriási káoszt találunk. Vásárlók tömege csoportosul a pultnál, és amerre nézek, mindenfelé könyvet, könyvet és még több könyvet látok. De nem ám szépen elrendezve polcokon, asztalokon és betűk szerint, ahogy megszoktam. Itt a könyvek roskatag halmokban ingadoznak, sok helyen le is esnek a székekről és leborulnak a megereszkedett polcokról. Vannak ezenkívül szakadt kartondobozok a földön, szintén túlcsordultan könyvekkel, és a lépcsőn egy halom könyv mellett fekete macska szunyókál. De a legmeglepőbb dolog az, hogy minden könyv angol nyelvű.

♪ ♪ ♪ ♪ ♪
A képek a „Könyvek - Stephanie Perkins” Pinterest táblámról származnak
♪ ♪ ♪ ♪ ♪ 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése