„Mire végzek, senki sem fog mellette állni.
Egyedül lesz, és végül teljesen védtelenül. És akkor az enyém lesz.”
Egyedül lesz, és végül teljesen védtelenül. És akkor az enyém lesz.”
Fülszöveg:
♪
Chicagóban, egy fagyos márciusi
éjjelen egy fiatal nő leveti magát huszonkét emelet magasból. Aidan Reagan
nyomozó a tragédia helyszínén találkozik először Tess Ciccotellivel, az áldozat
pszichiáterével, aki egy rejtélyes hívásra sietett a betegéhez. Aidan keserű
előítéletektől hajtva azt igyekszik bebizonyítani, hogy Tess üldözte halálba a
nőt. Eközben újabb furcsa öngyilkosságok történnek, és a nyomok mind Tesshez
vezetnek. Levelek. Ujjlenyomatok. Telefonüzenetek. Morbid fényképek. Ám különös
módon, ahogy gyűlnek a bizonyítékok, Aidan lassan arra a meggyőződésre jut,
hogy Tess mégis ártatlan. A pszichiáter pedig egyre jobban retteg arctalan,
névtelen – és halálos – ellenségétől. És ahogy szorul a hurok Tess nyaka körül,
úgy válik egyre világosabbá, hogy a megoldást a múltban kell keresniük, és
sokkal több minden köti őket össze, mint gondolták volna.
Karen Rose világhírű sorozata a
romantikus thriller műfajának legjobbja, az írónő majd minden könyve
bestseller, olvasói világszerte lelkesen várják az újabb torokszorítóan
izgalmas regényeket.
♪
Eredeti mű: Karen Rose: You
Can't Hide / Eredeti megjelenés éve: 2006
Ulpius-ház,
Budapest, 2010 / 628 oldal · ISBN: 9789632544014 · Fordította: Weisz Böbe
♪
Szerintem:
♪
 |
| Dolly, a 43 kg-os rottweiler |
Miként került a kezembe? Egy
társasjátéktáblás kihíváshoz zöld borítós thrillert kell olvasnom, hogy tovább léphessek.
(A „Társasjáték
a'la Moly” kihívásról van szó. Jeff Abbott: Sokk – című könyvét
kellett volna, de fél évig tologattam, aztán szembejött ez a könyv!)
Elnyújtott, mégis jól
felépített könyv, de zavart a lassú kezdés, a hosszú felvezetés. Aztán egész
rákaptam és alig vártam a végét. Nem lehet sejteni, hogy ki áll az egész
mögött. Nem mondom, hogy nem volt unszimpatikus a viselkedése és némely tette,
de magamtól nem jöttem volna rá.
Szeretem az okos Főgonoszokat.
Beteg állat géniusz aszcendenssel.
 |
| Kémkamera |
Az ilyen könyveket - ha
tetszenek az Olvasónak - kétszer kell elolvasni: először, hogy megtudjuk, ki a
gyilkos és még egyszer, amikor már tudjuk ki a gyilkos!
What
The Hell –pillanatok:
1) Tizenkettedik fejezet - Március
15-e, szerda hajnalban történt, hogy...
"Nevetéssel keveredő
nyögéssel nyomta Tesshez a csípőjét, hatékonyan a kanapéhoz szegezve a
nőt."
2) Mondhatni egyik pillanatról
a másikra becézgetni kezdi, bárki előtt – holott semmit nem beszéltek meg.
3) „…és ekkor ott állt Aidan
meztelenül, egy szál kigombolt ingben.” …na ez a vagy-vagy, de együtt
semmiképpen nem szituáció.
Kedvenc rész: Robin Archer
megismerése.
Értékelés: 5
 |
| Chicago |
Bővebben:
♪
Kivéve: Aidan folyton
mondogatja, hogy ezt tanulta meg amazt tanulta. Marha idegesítő, ráadásul ezt
csináltam én is egy időben. Szegény családom!
Dr. Chick magán- és profi
arcáról, hozzáállásáról, de főleg a kettő közötti átmosódásból pedig simán
lehetne ivós játékot készíteni. Amikor épp átvedlik valamelyikké – iszunk! A
könyv felénél meg K.O.! Mondjuk szerencsére kb. a könyv felétől el is maradozik
a dolog…
Viszont különösen tetszett a
Reagen család összetartása meg a mellékszál, amit képviseltek. Igazából minden
karaktert szép kis háttértörténettel látott el az írónő, senki nem marad
„ismeretlen” számunkra.
A
sztoriról - Humoros, ideglelős.
A szerelmi szál komikusnak hat
a fordítás miatt is és úgy általában is. Persze nem volt rossz, csak
találkoztam már jobban megírt Harlequin kiadvánnyal. Meg ugye elsősorban a
thriller-bűnügyi vonalon fut a sztori. A kamerákkal kapcsolatos megfigyelésnél
konkrétan vert a víz…
A borítóról – nem
mondom:
megkapó a mezítelen hölgyike a
könyv elején, de mit keres ott egy zöld nő? Érdekes módon úgy jártam, hogy
egyik borítója sem tetszik a könyvnek, egyik külföldi kiadású sem vett meg magának,
de még csak elképzelni sem tudok a sztorihoz illő borítót… Miért? Mert számomra
ez az erotikus-thriller egy elképzelhetetlen párosítás.
Idézetek:
♪
Hirtelen felvidult. Milyen
helyes ilyenkor, gondolta Tess. Egészen addig, míg a férfi nem folytatta. – Mi
lenne, ha a változatosság kedvéért csinos kis fóbiákat kezelnél?
Tess összeszűkült szemmel
pillantott rá. Jon azon kevesek egyike volt, akik tudtak a zavarba ejtő
fóbiájáról.
– Például klausztrofóbiát?
A férfi szája szeglete
megemelkedett, és Tess tudta, barátja ennél jobban nem fog elmosolyodni.
♪
 |
| Klausztrofóbia |
– Ezt photoshoppal is meg lehet
oldani – jegyezte meg Aidan, mire Murphy zavartan nézett rá. – A képzésen
grafikát is tanultam. A photoshop egy szoftver. Képet készítesz, levágod a
fölösleget, megváltoztatod vele a színeket, ilyesmi. Akinek elég tapasztalata
van, azt is meg tudja oldani, hogy úgy nézzen ki, mintha Melanie az
Eiffel-toronyra akasztotta volna fel magát.
♪
– Az apám mindig nagyon szigorú
volt. Nagyon katolikus és nagyon szigorú. Minden vasárnap elmentünk a misére. A
Télapót és a Fogtündért leszámítva őszintén hittem, hogy sosem hazudott nekem.
♪
Pár napig kórházban voltam
Phillip épp egy konferencián volt valahol, de előbb jött haza. Hazavitt, és
ágyba dugott – mennyezetet bámulta. – Csak állt ott, és nézett, mintha a
következő pillanatban fölrobbannék, vagy valami. Nem nagyon tudott mit kezdeni
a betegekkel.
– Mit csinált? Mit dolgozott?
– Ő is orvos. Vele is az
orvosin találkoztam, mint Jonnal.
Aidan a homlokát ráncolta.
– De nem tud mit kezdeni a
betegekkel? Ez nem jelent hátrányt ebben a szakmában?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése