2014. augusztus 19., kedd



Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány (Tündérboszorkány 1.)


Fülszöveg:

„Szerinted ez egy tűrhető könyv? Én biztos vagyok benne, hogy nem. Most csodálkozol, miért írtam tűrhetetlen könyvet. Bevallom, amikor írtam, egyáltalán nem érdekelt, nem is gondoltam erre. A "tűrhető” ugyanis olyan puha fedelű könyv, amit kényelmesen begyűrhetsz a farmeredbe, ha nem akarod kézben cipelni. Próbáld csak ki, milyen a Tündérboszorkány. Kemény, igaz? Nos, akár tűrhető, akár nem, remélem, mégis elolvasod, mi történt a Békés Utcai Általános Iskola elhagyatott könyvtárában Lacival és Morcz Arankával.!"

Olvasott kiadás:
Kolibri, Budapest, 2013 / 140 oldal · ISBN: 9786155234699




Szerintem:




Kérem szépem, legyen szíves azt mondani, hogy ez valahol kötelező olvasmány! Ezt és ehhez hasonló apró-röpke csodákat kéne olvastatni a gyerekekkel, hogy egészen fiatalon rákapjanak az olvasásra!


Nem én vagyok a célközönség (10+ ajánlja a hátoldal), de ezzel a +15 évvel is a hátam mögött látom, hogy igazán különleges történet.


Külön piros pont a Kolibri kiadónak ezért a csodaszép kivitelezésért! A kedvenc a folyamatosan fel-le mászkáló pókica volt a lap szélén, de szerettem a borító belsején a véleménytáblácskákat!



Értékelés: 5




Tündérek és boszorkányok meg a spoiler:



IMÁDOM A KÖNYVEKRŐL SZÓLÓ KÖNYVEKET! 

Imádom a KÖNYVEKRŐL szóló KÖNYVEKET!


Legszívesebben ömlengenék, mert minden volt benne, amit imádok:

  • könyvmoly főhős,
  • könyvtár,
  • boszorkány,
  • tündérek,
  • könyvek,
  • cukrászda!


Azt leszámítva, hogy könnyedén olvasható és egyszerű kis történet – egyszerűen zseniális. Komolyan gondolom, hogy bátran adnám a gyerekek kezébe! Persze némileg eltér az átlagos gyerekkönyvtől – nincsen benne túl sok illusztráció (a már említett szép borító, belső oldalakon a pók, ajánló-táblák).


Na de mitől különleges ez a könyv?


A főhős és a barátai szimpatikusak. A történet ötletes, érthető és érdekes fordulat, kézenfekvő a megoldás. Nem mondom, imádtam a Muci néniket! Haláli volt az egész Szinyei Merse Pál sztori is. Különleges a sok hosszú fejezetcím és IMÁDTAM az Olvasó felé a kiszólásokat!


Nem tudok rosszat mondani… egyetlen helyen tudok belekötni, ha nagyon akarok, de ez személyes kekeckedés: komolyan arról szól a könyv, hogy összefognak egy KÖNYVTÁR ELLEN?? Hörrr!


Nem drukkolhatok mindig a gonosznak, most nem is tettem – nem mellesleg NEM fogok könyvtár ellen drukkolni!


Idézetek:


– Nem megmondtam nektek év végén, hogy a nyáron elolvasott minden könyvért egy-egy ötöst adok magyarból? No, hadd lássam! Ki olvasott egynél többet?
Nem maradt más állva, csak Sári és Dóri.
– Állj már fel! – böködte Dóri az előtte ülő Lacit. – Tudom, hogy egész nyáron olvastál.


29. oldal, 3. fejezet - amelyben megkezdődik a tanítás (úgy-ahogy), valamint ellátogatunk a könyvtárba. (Ez utóbbit talán nem bánod - úgy látom, Te olyan olvasós fajta vagy) (Kolibri, 2013)





– Valikám! Úgy viszket az ínyem. Nem vakarhatnám meg egy kis palacsintával? – viccelődött a nagymamával.
– Vakard csak, Vilikém! Hat darab elég lesz? Nem adhatok többet. Eddig még csak Laci evett, fogytán a tészta, és ez a kedves kis olvasó még egyet sem kapott, pedig mindjárt a könyvre csorog a nyála.

69. oldal, 8. fejezet - amelyből kiderül, hogy Laci hány palacsintát tud megenni, meg még néhány jelentéktelen dolog. (Vali néni igen jó palacsintát süt. Kóstold meg te is!) (Kolibri, 2013)




Laci állandóan olvas. Nem szeret focizni, társasozni, tévézni, számítógépes játékokkal játszani. Már elsőbe is úgy érkezett, hogy folyékonyan olvasott. Örült is Marika néni, hogy ilyen okos gyerek van az osztályában. Annál nagyobb volt a csalódása, amikor Laciból egy fia értelmes választ sem tudott kihúzni. Lacinak ugyanis mindegy, hogy matek-, környezet- vagy énekóra van, az ő gondolatai az éppen félbehagyott könyv körül forognak.

9-10. oldal, 1. fejezet - amelyben a történet elkezdődik (most meglepődtél igaz?), s amelyet ha sikerül jól megírnom, talán a másikat is elolvasod (Kolibri, 2013)




Már azt is szokatlannak mondanám, hogy a konyhás nénik nem nénik, hanem két huszonéves lány. Ráadásul nem kövérek. Sőt, olyan természetellenes az alakjuk, mint két életnagyságú Barbie-nak (Te hány Barbie-termetű konyhás nénit láttál már életedben?) Derékig érő, vörös hajzuhatagukat állandóan hátradobálják azzal a kezükkel, amelyikben éppen nincs merőkanál. Most is ott állnak a pult mögött, kirúzsozva, magas sarkú szandálban és miniszoknyában. A gyerekeknek fogalmuk sincs, hogy hívják őket (én egyébként tudom: Füsthy Ellának és Bellának), de mivel mindenkit Mucikámnak szólítanak, a gyerekek Muci néniknek nevezik őket.

44-45. oldal, 5. fejezet - amelyben lejöhetsz Te is az ebédlőbe, ha szereted a fasírtot, valamint Morcz Aranka levelet kap (Kolibri, 2013)


♪ ♪ ♪ ♪ ♪

A képek a „BOOKISH” nevű Pinterest táblámról 

és a „Books” nevű WeHeartIt kollekciómból származnak.

UPDATE (2014. 09. 06.)

Továbbá létezik egy "Könyv - Tündérboszorkány" nevű Pinterest tábla, 
ahol a könyvekhez tartozó gyűjteményem van.


♪ ♪ ♪ ♪ ♪



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése