2014. augusztus 7., csütörtök



Sir Arthur Conan Doyle: A Négyek Jele (Sherlock Holmes 2.)



„– Nem, nem. Én sohasem találgatok. Ez utálatos szokás, amely megrontja a logikus gondolkozást.”
- Sherlock Holmes


Ide tartozik az ifjú Sherlock Holmes-ról írt bejegyzésem.
A.C. Doyle: Sherlock Holmes bejegyzéseim: 1.
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A megrögzött agglegény, Sherlock Holmes hű társa Watson doktor, ebben a történetben szerelmes lesz, méghozzá egy óriási vagyon, az Agra kincse örökösnőjébe. De hová lett a kincsesláda a rendkívül értékes drágakövekkel?

Miért halt borzalmas halált Bertalan Sholto, s volt-e ebben szerepe az ikertestvérének Thadeusnak? Milyen titkot vitt magával a sírba apjuk? Mit jelentenek az áldozat mellére tett, papírdarabra írott szavak: „A Négyek jele”?

Végül pedig valóban milliomos lesz Watson doktor, Morstan kisasszony oldalán?
A zseniális mesterdetektív brilliáns nyomozása során minden rejtélyre fény derül.

Az Agra kincse és A dilettáns detektív címmel is megjelent.


Szukits, Szeged, 1993 / 134 oldal · ISBN: 9638199393 · Fordította: Mikes Lajos

Az általam olvasott kiadás:


Szukits, Szeged, 2001 / 692 oldal · ISBN: 9639278017 · Fordította: Boronkay Zsuzsa, Katona Tamás, Mikes Lajos, Nikowitz Oszkár, Takácsy Gizella, Tury Gyula

Szerintem:

Végre elhangzott Mrs. Hudson neve! Hipp-hipp hurrá!

Egyébként két lényeges dolog is túl korán érkezett meg a Sherlock Holmes életének felfedezésére tett kísérletembe – Mary Morstan és a drogok. Nem ebben a sorrendben ugyan, de már a második könyvben megjelennek! Váratlan volt. Így jár, aki nem olvassa el a fülszövegeket…

Az első történet jobban tetszett, de ez is izgalmas és egzotikus regény. Fél-fél csillag a két fent említett főbb szereplő megjelenése miatt lett levonva, tőlük eltekintve a történetet még humorosnak is mondanám. Na jó, bevallom, kifejezetten jókat röhögtem itt-ott! Viszont épp ugyanúgy lenyűgöz Sherlock nyomozási módszere, mint Watson-t.

Értékelés: 4


Spoiler – VIGYÁZAT, Sherlock UNATKOTKOZIK!

A történet tetszett, bár valamiért kevésbé, mint az első regény. Nem voltam sosem nagy kalandor, inkább a családom miatt néztem Indiana Jones-t, a Lara Croft pedig a PC játékaim miatt volt izgalmas. Ezek a kincsvadászos cuccok a többiek rajongásának tárgyai voltak… Szóval nem igazán érdekelt Agra kincse, bár utólag belegondolva Watson merengései miatt kicsit drukkoltam, hogy megkerüljön, mert akkor nem látta a Mary Morstan-nel közös jövőt! Önző dög vagyok, mily’ meglepő…!

Sherlock Holmes színészi alakítása és a kutyás nyomkövetés valami zseniális volt! Ha valami miatt, akkor az ilyen apróságok miatt igazán érdemes volt elolvasnom. Egyébként ha azt hittem az előző részben, hogy Gregson unszimpatikus, akkor az ebben szereplő nyomozó/rendőr halmozottan az volt.

„Morfium vagy kokain?”

Nagyon nem vártam a drog megjelenését a Sherlock sztorikban, ez a vonulat nálam sosem jött be. Túl hirtelen jött és tulajdonképpen a regény első fejezete erről szólt. Igyekszem úgy hozzáállni a hasonló dolgokhoz, hogy mindenki azt tesz magával, amit akar – amíg nincs semmilyen negatív hatása másokra (testi épség, élet, satöbbi). Sherlock ilyen szempontból abszolút magának árt csupán, a kokain (7 %-os oldat, hónapok óta naponta háromszor csuklóba és alkarba injekciózva) az aktív ügy helyett „ösztönzi és élesíti” a szellemét. Watson nagyon szépen fogalmazta meg magában később: „Nagyon jól tudtam, mennyire lázad szelleme ez ellen a kényszerű pihenő ellen.”

„- Egy fiatal hölgy szeretne beszélni önnel, Mr. Holmes.”

A másik későbbre várt mellékszál Mary Morstan. Ugyan a BBC Sherlock Mary Morstan-ja zseniálisan alakít, az ő karakterét nagyon utálom épp emiatt. Az a nő alamuszi, de nem veszik észre. Irányítja őket és ők hagyják! Érdekesség: John Watson (Martin Freeman) szerelmét a való életbeli kedvese alakítja! Martin Freeman és Amanda Abbington 2000 óta van együtt, 2 közös gyermekük van.

A Robert Downey Jr. Sherlock Holmes filmek Mary Morstan-ja (Kelly Reilly) pedig jobbára kosztümös filmekben szerepelt eddigi pályafutása során, bár nem szőke – szerintem jól hozta a vagány és mégis alázatos karaktert.


Mary Morstan és John Watson

Manapság nem meglepő, hogy egyből odabújunk félelmünkben valakihez, akit aznap ismertünk meg, de ez nekem eléggé kirítt abból a korból! Már eleve az, hogy olyan se füle, se farka nem volt a segítségkérésnek… persze igazából inkább csak az egymásra hangolódást tartom gyorsnak, a lényegnek úgyis a nyomozáson magán kell lennie.

Szegény, Watson-t előre féltem attól az egyelőre ártalmatlan boszorkától! Mivel hármójuk találkozása teljesen másképp történt az általam favorizált R. D. Jr. filmekben és a BBC sorozatban, így csak a sötétben tapogatózok a jövőbeli szerepét illetően. Majd meglátom még miben tér el a könyv és a film.

Borító

(Most nem lesz borító nézegető a bejegyzés végén, ugyanis a GoodReads adatbázisában ugyan majd 400 különböző kiadás szerepel a könyvhöz – ezek közül egyetlen darab tetszik, de egyiket sem tartom érdekesnek vagy kreatívnak. Akit érdekelnek a borítók, az lent a linkeknél megtalálja a GoodReads linket.)

Az egyetlen nekem tetsző borítót a könyvhöz a Headline Book Publishing követte el 2007-ben!


Idézetek:

Miss Morstan, egy fiatal, szőke hölgy, határozottan és látszólag nyugodtan lépett a szobába. Csinos, alacsony nő volt; ízlésesen öltözött, és kifogástalan kesztyűt viselt. Ám egyszerű ruhája mégis arra vallott, hogy anyagi lehetőségei korlátozottak. Sötétszürke gyapjúkosztümjén nem volt semmi dísz, s világosabb, fehér kalapját is csak egyetlen fehér toll ékesítette. Bár vonásai szabálytalanok voltak, s alakja sem volt rendkívüli, vonzó és szeretetre méltó arcán, nagy kék szemében báj és elevenség tükröződött. Már láttam három különböző világrész számos nemzetének asszonyait, de sohasem találkoztam még olyan arccal, amely ilyen nemes lélekre vallott volna.

- (…) De Watson, úgy látom, maga félholt a fáradtságtól. Dőljön le a pamlagra, s én majd megpróbálom elaltatni.
Elővette a sarokból a hegedűjét, s mialatt én kényelmesen elnyújtóztam, Holmes halk, ábrándos dallamot kezdett eljátszani – minden bizonnyal a saját szerzeményét, mert e téren is rendkívüli tehetsége volt. Eleinte láttam még szikár termetét, komoly arcát és vonója mozgását, nemsokára azonban úgy éreztem, hogy lágy hanghullámokon lebegek, míg végül eljutottam az álmok országába, ahol Miss Morstan kedves arca tekintett rám.

– Sholto, saját bevallása szerint, tegnap este itt volt a fivérénél. Fivére hirtelen meghalt, mire Sholto a kinccsel megugrott. Igaz ez?
– A halott pedig óvatosan felkelt és bezárta belülről az ajtót.

– Aranyos kis fiú! – szólt Holmes. – Milyen édes, pirospozsgás, huncut! Mondd csak, Jack, mit adjak neked?
Jack gondolkozott egy pillanatig.
– Egy koronát – mondta végre.
– Nincs semmi, amit jobban szeretnél?
– De igen, két koronát – kiáltott hirtelen a kis haszontalan.

♪ ♪ ♪ ♪ ♪
A képek a „Sherlock Holmes Thing's” pinterest táblámról és a „Oh my Sherlock...” nevű WeHeartit gyűjteményemből származnak, ott többet megtudhatsz róluk és további képek várnak. Különféle „The Sign of Four” borítók a GoodReads-en.

♪ ♪ ♪ ♪ ♪

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése