2014. július 10., csütörtök



Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz



A cirkusz váratlanul érkezik.

Jövetelét nem jelzik hangszórók, nincsenek plakátok városszerte a falakon és a hirdetőoszlopokon, nem tesznek közzé hirdetést a helyi újságokban, sőt azok még csak meg sem említik a cirkusz várható érkezését. Egyszerűen csak ott van, holott tegnap még nyoma sem volt.
„Sötétedéskor nyitunk
Hajnalban zárunk”

- Le Cirque des Rêves


Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az éjszakai cirkuszban nincs porondmester, aki hangszóróján keresztül bejelentené a következő számot, sem bohóc, aki gúnyt űzne a közönségből. Ezekben a fekete-fehér sátrakban páratlan élmény vár rád: az öt érzék ünnepe!

A varázslat és a szemfényvesztés hátterében ádáz küzdelem folyik: a két fiatal mágust, Celiát és Marcót kisgyermekkoruktól fogva azért tanították, hogy mágikus erejük segítségével győzelmet arassanak a másik felett. Amikor Celia véletlenül rájön, hogy Marco az ellenfele, együtt lenyűgöző varázslatba kezdenek.

Erejüket ettől kezdve csak arra használják, hogy örömet szerezzenek vele a másiknak, és az új játék közben észrevétlenül egymásba szeretnek. Mély és varázslatos érzéseiktől hunyorogni kezdenek a lámpák, és a helyiséget elönti a forróság. Sokáig nem is sejtik, hogy olyan játszmába kényszerítették őket, amelynek a végén csak egyikük maradhat életben.


Mikor mestereik megelégelik, hogy kicsúszott kezükből az irányítás, közbelépnek. Celiáék rádöbbennek, hogy nem kerülhetik el a játszma végkifejletét. Csak egyetlen megoldás marad számukra, de ahhoz minden tehetségükre szükség lesz…

Az Éjszakai cirkusz lenyűgözött. Játékos és elképesztően ötletgazdag – Erin Morgenstern megteremtette azt a cirkuszt, amire mindig is vágytam. (AUDREY NIFFENEGGER - Az időutazó felesége szerzője)

A CIRKUSZ VÁRATLANUL ÉRKEZIK
JÖVETELÉT NEM HIRDETI SEMMI
EGYSZERŰEN CSAK ITT VAN, HOLOTT TEGNAP MÉG NYOMA SEM VOLT
EZ A VILÁG EGYSZERRE RAGYOGÓ ÉS SÖTÉT, NEM AKARSZ MAJD KILÉPNI BELŐLE


Eredeti mű: Erin Morgenstern: The Night Circus / Eredeti megjelenés éve: 2011
Libri, Budapest, 2012 / 406 oldal · ISBN: 9789633100882 · Fordította: Rakovszky Zsuzsa



Éjszakai Cirkusz

Szerintem:

Egy mondatba összefoglalva: Ez egy jól összerakott és különleges történet.
Celia és Marco

Amit éreztem, amikor mást olvastam hasonló (ha nem ugyanolyan) volt, mint Bailey vágya a Cirkuszba való visszatérésre. Öntudatlan és hatalmas vonzerejű. Természetesen ez nálam nem meglepő, mert odáig vagyok a mágusokért, varázslókért és illuzionistákért – néha jobban palástolom, mint máskor, de ez az igazság.

Én élvezem a nem lineáris cselekményű, időben ide-oda ugráló sztorikat (pl.: Az időutazó felesége), szóval nem zavart meg a kavargás az időben. Az élményleíró részek pedig különösen izgalmasak, mert megteremtik az „Ott vagyok” – érzést. Ott voltam a kapunál, a sátrak közötti labirintusban, a Torzító tükrök sátrában…

Hogy érzem magam, most hogy vége? „Ők a rajongók, a cirkusz legelszántabb hívei. Nem bírnak meglenni nélküle. Van valami a cirkuszban, ami fölkavarja a lelküket, és hevesen sóvárognak utána, amikor távol van.” Úgy, mint egy réveur.

Akarok egy különleges ezüstös belépőjegyet, hogy aztán B/W-ba öltözve egy vörös sállal a nyakamon egész éjszaka a Cirkuszban bóklászhassak. Persze szívesebben lennék a Cirkusz része, mint réveurök társaságának tagjai.

Ez a könyv illik hozzám, néha rátalálok egy-egy ilyen gyöngyszemre. Olvasnám még –feeling. Ráadásul ezt az egy könyvet írta a szerző, szóval picit sírni tudnék…


Értékelés: 5*



*nagyon szeretnék egy keménytáblás,
illusztrált példányt belőle!


…és innentől spoileres!

Bailey a Cirkusz után vágyakozva

Sakk-Párbaj:

Szinte végig magam előtt láttam egy hatalmas fekete-fehér kockás sakktáblát, ahol Mr. A. H. és Prospero a királyok, a királynőjük az akármerre bármennyit lépni képes Marco és Celia. A sakktáblán minden a királynőkön múlik, de természetesen vannak más hasznos bábuk, akiket a királynők a saját hasznukra használnak fel a kedvező végkimenetel végett. Miközben a királyok várják a játszma legeslegvégét…


Olyan ez a könyv, mintha néha rápillanthatnánk a sakktáblára, míg a játék folyik. Néha egészen az elején járunk, aztán már csak néhány bábu van fent és közel a sakk matt. Természetesen ez az én agymenésem, ezt csak én láttam a fejemben, de nem tudom, hogy honnan máshonnan meríthette volna Erin Morgenstern az egész ötletet, mint egy sakkjátszmából.


Oh, rendben – látott már cirkuszsátrat, egész biztos. De én is és mégsem arra asszociáltam!

Aztán a könyv vége felé többekben is felmerül a sakkjátszmás hasonlat ám! Először Cukiko / Tsukiko említ valami hasonlót – „Azt hiszed, az számít lépésnek, ha hozzáadsz néhány újabb sátrat a cirkuszhoz? Sokkal többről van szó. Minden, amit teszél, a nappalod és éjszakád minden pillanata egy-egy lépés. A sakktábládat mindenhová magaddal viszed, nem hagyhatod itt a csíkos sátorponyva tokjában. Bár neked meg az ellenfelednek nincs olyan szerencséd, hogy egy szabályos, kockás táblán lépegethessetek.”


Kedvenc részek – nem sorrendben:

A Kívánságfa
Vártam, hogy miként kerül be Celia a Cirkuszba, szóval az egyik kedvencem az a rész, amikor a meghallgatásra megy és a színpadon kell előadni valamit. A torkom is elszorult – annyira drukkoltam azért, hogy tetsszen az előadása… Különösen vicces volt, amikor Marco rádöbbent az ellenfelének a kilétére.


Szintén kettőjükhöz kapcsolódik a következő kedvenc részem – a pillanat, amikor Celia is megtudja, ki az ellenfele. Kicsit kínos, megmosolyogtató és suta találkozás, de aranyosak voltak ott az esőben.


Jó volt olvasni az órásmester és Bailey történeteit, amikor külön-külön és egymástól függetlenül felfedezik a Cirkusz világát és a benne élőket / dolgozókat.

  
Tetszettek az Éjféli Vacsorák, az összeesküvés és a Cirkusz létrehozása. A tervezgetések és Cirkuszos Éjféli Vacsorák is.


A Kívánságfa olyasmi, amiről szívesen olvastam volna még – ugyanis a jelentőségéhez képest elsikkadt, csupán említgették. Épp ahogy több sátorba is szerettem volna még bekukkantani, úgy szívesen olvastam volna róla - TÉNYLEGESEN a Kívánságfáról. Egyébként szépséges gondolat és nagyon tetszetős fan art-ok készültek róla!


A szereplők szerintem:


Döbbenetesen sok és különféle habitusú ember keveredett bele az Éjszakai Cirkusz hálójába, ráadásul a nem csupán a két főszereplő – Marco & Celia – történetét követhettük figyelemmel, hanem a többiekét is.


Celia Bowen
Celia Bowen

Azt hittem az első harmadban, hogy Isobel megegyezik Celiával, aztán reméltem, hogy Isobel nem fog sérülni, amikor a két főhős egymásra talál. Ebből következik, hogy reménykedtem abban is, hogy Celia és Marco egymásba szeret. Izgatott, hogy mi van a párbajjal, mi van a cirkusszal és mi van a mellékszereplőkkel.

Celia imádnivaló, de rettenetesen magányos jelenség. Fél attól, hogy másra kell támaszkodnia, mert sok időbe telt neki, míg megtanulta egyedül uralni az életét – pici sorsközösséget érzek vele emiatt.

Egyértelműen ő az egyik kedvencem a könyvben és szerencsémre a legtöbbet a vele kapcsolatos történeteket olvashatjuk. A legjobb részek azok voltak, amikor Marco-val felváltva fejlesztgették a cirkuszt és új szobákat, sátrakat hoztak létre. 



Marco Alisdair
Marco Alisdair

Aaaaaaaaaaaaaaaanyira nem voltam oda érte. Tudom, ássam el magam, de én Celia-drukker vagyok – ha figyelembe vesszük, hogy egy párbajban térfelet kell választanunk. Marco nem volt szimpatikus, így a bájos Celia mögé sorakoztam fel.

Picit alattomos, jobbára rideg és itt-ott esetlen fiúcska férfiúcska ez a Marco gyerek, bár nem tudom milyen lehetett a szürke öltönyös mellett felnőni, de összehasonlíthatatlanul Celia húzta a rövidebbet. Néha úgy éreztem, hogy túl jól játssza a szerepét.

Ettől eltekintve érdekes karakter, akit idővel meg lehet kedvelni, sőt…! A vége felé nehéz arra gondolni, hogy mi lesz, ha valamelyikük veszít?!





Bailey – Pixi - Dixi

A legérdekesebb részek ugyan szerintem Celia kapcsán jutottak el az olvasóhoz, de hasonló örömmel olvastam az egyszerű Bailey központú cirkusz felfedezős részeket is. Érdekes szereplők a Cirkusz megnyitásának napján születetett ikrek – Pixi (Poppet) és Dixi (Widget) Murray, hiszen őket leszámítva senki nem öregedett látványosan, de a múltba- és jövőbe látó képességeik is érdekessé teszik őket.

Murray ikrek


Cukiko / Tsukiko

Bírom, bár nem különösebben kiemelt szereplő, inkább úgy írnám le őt, hogy vannak nagy pillanatai és valahogy mindig jókor van jó helyen. Kulcsszereplő, csak később gondoltam bele, hogy mennyire.

Kezdetben Ő az Éjszakai Cirkusz kezdeti mércéje. Később a segítőkész hallgatóság, a támogató barát. Aztán kiderül Róla, hogy egy korábbi győztes… Viszont érdekes és értelmes dolgokat mond, többféle szempontból is megvizsgálja a dolgokat – szerettem.




Isobel Martin

Mint már írtam – azt hittem, hogy kiderül róla, hogy ő Celia „álruhában” és ugyan nem kedvelem túlságosan a karaktert, mégis sajnálom Marco miatt. Csendes, segítőkész és titokzatos karakter – bár nem annyira, mint például Cukiko. Neki jót tett a Cirkusz, mert valahogy ott megtalálta a helyét. Reméltem, hogy Marco után rátalál a szerelemre…

Isobel kártyái

Prospero, a Mágus (Hector Bowen) & Mr. Alexander (Mr. A. H.)

Igazából még egész a történet elején elkezdtem utálni őket a hidegségük, a közönyük és a „csodás” személyiségük miatt, bár ez az utálat kitartóbb Hector Bowen iránt. Az a pali szerintem egy szörnyeteg, akit a legkevésbé sem érdekli, hogy Celia a lánya! Szerintem a szürke öltönyös Mr. A. H. milliárdszor jobban szerette az örökbefogadott árvát, mint a Mágus a saját vérét valaha is…


Jégszobor Celia kedvenc sátrából
Chandresh Christophe Lefevre és az éjféli vacsora vendégei

Chandresh-t szeretem, amiért kitalálta és létrehozta a Cirkuszt, de sajnálom azért, amivé vált. Egyre szomorúbban olvastam a vele kapcsolatos részeket… Viszont nagyon boldog voltam az ő befejezése miatt.

Az összeesküvők közül a legjobban Mr. Barris-t bírtam, mert gyakorlatiasan állt hozzá mindenhez, ahhoz képest, hogy mennyire nem hitte magáról, hogy beleillik az éjféli vacsora enteriőrjébe. Igazából engem már itt megnyert magának.

Tara és Lainie, a két Burgess nővér kicsit elsikkadt nálam, ahogy Madame Padva is, bár ez utóbbi szereplő szerintem tökéletes elvolt a maga kis ruhavilágával és jó volt ez így, mert zseniálisakat alkotott. Egyébként a különleges ruhák miatt imádnám, ha megfilmesítenék a könyvet – nem csak a sztori miatt, bár biztosan nehéz lenne annyi szépséget megtervezni, amennyi a könyvben szerepelt.


Herr Friedrich Thiessen és a réveurök

Ez a legkedvesebb része a könyvnek, mert ritkán lehet a rajongókról olvasni, illetve ritkán jut ennyire nagy szerep az egyoldalú imádatnak a könyvekben. Írhatnám, hogy a legszomorúbb is, hiszen elég elvakultak ezek a réveurök és valamilyen szinten szánalmas is, amit művelnek – kicsit olyannak érzem, mintha a kedvenc zenekaruk után rohanó rajongók lennének, akik mindegyik koncertet végig akarják tombolni, miközben nem élik a saját életüket vagy nincs is saját életük. A réveuröknek van életük, igazából a fentebb felvázolt gruppi-életmód felnőtt változatát élik: ha a Cirkuszuk a közelben van, akkor kiélvezik a lehetőséget, de nem vetik alá az életüket a menetrendnek.

Igazából – ha szánalmas, ha nem – tuti én is minden éjszaka ott lógnék, ha a közelben lenne az Éjszakai Cirkusz!

Idézetek:


– Ez sokkal több lesz, mint egy karnevál – feleli Chandresh. – Sőt több lesz, mint egy egyszerű cirkusz… egy olyan cirkusz, amilyet még soha senki nem látott. Nem egyetlen nagy sátor, hanem sátrak egész sora, és mindegyikben valamilyen különleges látványosság várja a látogatókat. De nem elefántok vagy bohócok. Nem, ennél valami kifinomultabbra gondoltam. Csak semmi megszokott és közönséges! Ez valami más lesz, valami teljesen páratlan élmény: az érzékszervek ünnepe. Színjáték színház nélkül, lebilincselő szórakozás. Le fogjuk rombolni a cirkusszal kapcsolatos összes előítéleteket és előfeltételezést, és valami egészen újat hozunk létre!



A fák egyre jobban ragyognak, olyan erős fénnyel, hogy Celia lehunyja a szemét. Lába alatt hirtelen megmozdul a föld, és ő kis híján elveszíti az egyensúlyát, de Marco a derekára teszi a kezét, hogy el ne essen. Amikor kinyitja a szemét, ott állnak egy hajó fedélzetén az óceán kellős közepén. Csakhogy a hajó könyvekből van összerakva, a vitorláit egymásra boruló könyvoldalak ezrei alkotják, és a tenger, amelyen úsznak, fekete tintából van. Az égen parányi fényforrások függenek, mint sűrűn összezsúfolt csillagok, és olyan fényesen ragyognak, mint a Nap.
- Annyit beszéltünk szűk helyekről, gondoltam, egy kis tágasság jól fog esni - mondja Marco.
Celia kisétál a fedélzet pereméig, és végigfuttatja a kezét a korlátot alkotó könyvek gerincén. Könnyű szellő játszik a hajával, régi, poros könyvek illatát és nedves, maró tintaszagot sodor feléje. Marco odalép hozzá és megáll mellette. Celia elnéz az éjfekete tenger fölött, amely a végtelenbe vész, és föld sehol nem látszik rajta.
- Gyönyörű! - mondja.



– A titkoknak hatalmuk van – kezdi Dixi. – És ha megosztják őket valakivel, akkor ez a hatalom csökken, úgyhogy ezért is jobb a titkokat megőrizni, méghozzá jól. Ha megosztunk valakivel egy titkot, egy igazi, fontos titkot, még ha csak egyetlen másik személlyel is, az magát a titkot is megváltoztatja. Papírra vetni őket pedig még rosszabb, mert ki tudja, hány szempár fogja majd fürkészni a betűidet, bármennyire gondosan őrzöd is. Szóval tényleg az a legjobb, ha magadban őrzöd a titkaidat, ha már vannak a te érdekedben éppúgy, mint az övékben.




A képek a „Könyv - Éjszakai cirkusz” nevű Pinterest gyűjteményemből származnak, több információ róluk ott található.

Illetve több a témába vágó kép is található a gyűjteményben!

Jó csemegézést!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése